A makói gázkincs: amerikai multik fogságába kerültünk?

A makói gázvagyont 1500 milliárd köbméterre becsülik. Egyesek Magyarország energiafüggésének megszűnéséről és ausztriai életszínvonalról vízionálnak. Valóban kevés lenne az állam részére fizetendő 12%-os bányajáradék? Eddig ugyanis csak költöttek a kutatásra, a kitermelés technológiáját még keresik, hiszen nem hagyományos lelőhelyről van szó, ami megdrágítja a kitermelést is. Az amerikai olajóriás, az ExxonMobil már házon belül van. Az IMF is amerikai érdekeket szolgál. Ráadásul egy-két évtizeden belül globális energiahiány lép fel.

A makói becslések

A becslések szerint 1500 milliárd köbméternyi makói szénhidrogénmező 100 évre biztosíthatná a magyar energiaigényeket, de még meg sem kezdődött a kitermelés, máris legendává lett. Makói gázfosztás címmel egy cikk köröz az interneten, ami szerint a makói gáz nagy részét az amerikai konzorcium viszi, nekünk csak a 12 százaléknyi bányajáradék marad. De mi az igazság? A makói gázmező kitermelésének nehézsége ugyanis abban rejlik, hogy ún. nem hagyományos lelőhelynek számít. A „Makó-árok” a magyar geológusok előtt már 40-50 évvel ezelőtt is ismert volt. Az 1970-es években az OKGT (állami bányavállalat) szeizmikus kutatásokat végzett, majd világbanki hitelből 6000 méter mélységre kutatófúrás lemélyítéséhez fogtak hozzá. A fúrás mintegy 3-4 ezer méter között megakadt, mert nem álltak rendelkezésre a különleges nyugati fejlesztésű eszközök és berendezések. Egyébként Magyarország területén máshol is található nem konvencionális CH (kőolaj, földgáz) tárolásra alkalmas földtani árokszerkezet, így például Zala megyében.

Hagyományos és nem hagyományos lelőhelyek

De mi a különbség a hagyományos és a nem hagyományos lelőhelyek között? A szénhidrogének a föld mélyében felhalmozódó szilárd, szerves eredetű mélytengeri üledékek tömegéből az „anyakőzetben” alakultak ki. A fiatal szénhidrogének ezután az eredeti felhalmozódási helyükről a felszín irányába – a kőzetek repedésein, pórusain keresztül – mozdultak el. A CH addig migrál, ameddig egy olyan földtani szerkezethez nem érkezik, amely végleg „csapdába” ejti. Az itt kialakult CH-telepek – a Kárpát-medencében 500-3500 méter közötti rétegekben – hagyományos vagy konvencionális lelőhelynek számítanak, és a 19. század közepe óta ismert hagyományos olajbányászati technikával mintegy 30-50 százalékos kihozatallal kitermelhetők. Ha azonban a CH az anyakőzetből a rossz áteresztőképesség miatt nem tud elvándorolni, akkor nem hagyományos lelőhelyről beszélünk, amelyekre jellemző a nagy mélység (5000–8000 méter), a magas hőmérséklet (140-160 °C) és a magas nyomás (300-500 bar).

Nagyon drága és nincs technológia

A nem hagyományos CH előfordulások kutatása, feltárása, termelésbe állítása és kitermelése különleges fúróberendezést, fúrási anyagokat, szakértelmet, és mindenekelőtt rengeteg tőkét igényel. A világon eddig csupán néhány nem konvencionális amerikai lelőhelyet tártak fel, és állítottak termelésbe. Az ismert külföldi kutatások mindegyikét nemzetközi multicégek összefogásával és a kockázat megosztásával valósították meg. „A Makó-árokban megismert CH előfordulás adottságai ráadásul kedvezőtlenebbek (fiatalabbak), mint a külföldön eddig sikeresen feltárt és termelésbe állított nem konvencionális előfordulások. Ez a kitermelés lehetőségeinek esélyeit rontja, hiszen jelentősen megnöveli a feltárás költségeit és a befektetők kockázatát” – mondja dr. Esztó Péter szakértő, a Magyar Bányászati (és Földtani) Hivatal korábbi elnöke. Ráadásul még a technológia sem adott. A makói gázt ún. hidraulikus rétegrepesztéssel lehetne a felszínre hozni, hiszen az anyakőzetek rossz áteresztőképessége miatt a CH nem tud elmozdulni, migrálni, ezért ki kell szabadítani előfordulási helyéről. „Elméletileg ismertek a rétegmegnyitás és rétegserkentés módszerei, de eddig még nem jártak sikerrel ebben a tárolókőzetben.” – teszi hozzá Dr. Esztó Péter.

Amerikai multik Makón

A Makó-árok kutatása a fúrásos kutatási fázisban olyan tőkeigényes, amelynek finanszírozására a Magyar Állam képtelen. Egyetlen fúrásnak a lemélyítése 150-160 millió amerikai dollár is lehet, ráadásul ha nagy volumenben képzelik el a kitermelést, akkor 30-40 kutat is üzembe kellene állítani. Ezért külföldi cégek kapcsolódtak be a kutatásba. Ehhez két törvény ad jogalapot. Az egyik az 1992-ben elfogadott koncesszióról szóló törvény, másik az 1993-ban megalkotott és azóta többször módosított XLVIII. törvény a bányászatról (bányatörvény). A kanadai Falcon Oil and Gas kapott koncessziót, amelynek magyarországi cége a TXM Olaj- és Gázkutató Kft. Ők eredményes szeizmikus méréseket követően elkezdték a fúrásos kutatást. Hiszen csak azután kaphattak bányatelket, hogy a kutatási zárójelentésükben valószínűsítették, hogy valóban hatalmas készletek találhatóak a mélyben. A Falcon később a MOL és az ExxonMobil partnerségével konzorciumot hozott létre, így újabb kockázati tőkét vontak be a projektbe. Az Exxon jelenleg a terület jelentős részén tevékenykedik. Távoli összefüggésként jegyezzük meg, hogy a 25 milliárdos hitelt adó IMF szintén amerikai érdekek mentén működik. Ráadásul tudósok szerint eljött a globális energiaválság évszázada.