Megosztja-e a költségmegosztó a panellakókat?

A panellakásokban felszerelt költségmegosztók sokszor illúziókban ringatják a lakókat, pedig a 10-20%-os megtakarításhoz mindenkinek spórolnia kell. Egy renitens, és borul minden. Mini-hőközpont kellene minden lakásba, de a korszerűsítés lakásonként 600 ezer forintnál kezdődik.

Mire jó a költségmegosztó?

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy ha a távfűtéses lakásokban költségmegosztót szerelnek a radiátorokra, akkor ezzel a lakásba bejutó hőmennyiséget is mérik, pedig ugyanúgy a köbméter alapján fizetnek. A költségmegosztó valójában egy viszonyszám, amely megmutatja, hogy egy adott lakásra az összhő-fogyasztásból mekkora érték jut. Akkor hatékony a költségmegosztó, ha a panelház lakóközösségének valamennyi tagja törekszik a spórolásra, vagyis az eszköz legfontosabb szerepe, hogy motiválja a lakókat a takarékosságra. Ha minden tulajdonos ügyel arra, hogy az elzárható radiátorokon – egyszerűen fogalmazva – lejjebb vegye a hőfokot, akkor a ház szakértők szerint 10-20%-ot tud összességében megspórolni.

Balog Róbert, a Főtáv Zrt. szóvivője elmondta, hogy a költségmegosztókkal felszerelt társasházak 10-38%-ot tudnak megtakarítani, az átlagos spórolás 15-17%-ot tesz ki, de az adatok hónapról hónapra változnak. Az ökoplusz.hu honlapon nyomon követhetőek a korszerűsített társasházak megtakarításai. A költségmegosztók felszerelése azonban nem kis összeget emészt fel, ha pályázatok útján történik a korszerűsítés, akkor lakásonként 100-150 ezer forintot is felszámol a kivitelező, noha szakértők szerint „magánúton” sokkal kevesebbe kerülne. 2008-as árakat nézve 6-7 ezer forintba kerül egy költségmegosztó, a munkadíj pedig darabonként 1000 forint körül alakul, és egy átlagos lakásban 5 db radiátor működik.

Szubjektív tényezők

Viszont mivel a ház valamennyi lakójának a pozitív és tudatos együttműködésére van szükség, ezért nagy szerepet játszik a szubjektív tényező, és sajnos Magyarország nem a közösségi szelleméről híres, inkább a széthúzás és a sárga irigység-faktor dominál. A költségmegosztó sokszor konfliktusokat gerjeszthet a lakóközösségen belül, ami amúgy is számos egyéb okból már feszültségektől terhes. Ugyanis ha egy valaki – kivagyiságból vagy nemtörődömségből – folyamatosan 25-26 fokos hőmérsékletű lakásban tölti a mindennapjait, akkor a szomszédok hiába csökkentik saját otthonuk hőmérsékletét, netán fagyoskodnak, ugyanannyi lesz a számla. Hiszen a társasház fogyasztását továbbra is egy kalap alá veszik, és a hőközpontban mért hőt osztják annyi felé, ahány lakó él az adott házban, csupán a lakás mérete (légköbméter) alapján számítják ki az egyes fogyasztókra eső költséget. A is jobb lenne, ha a költségmegosztón mért számot és a lakás légköbméter-nagyságát összehangolnák, és úgy határoznák meg az egy lakásra jutó fogyasztást, akkor a „bliccelő” tulajdonos nem nőhetne a lakótársak fejére.

Mini-hőközpont kellene

Balog Róbert kérdésünkre elmondta, hogy az igazi megoldás a mini-hőközpontok felszerelése lenne lakásonként, hiszen akkor valóban minden lakás a saját fogyasztását fizetné, és nem az egész ház lenne egyetlen fogyasztó. Így a költségmegosztóval történő „csavargatás” valóban reális költségcsökkenést eredményezhetne. A mini-hőközpont legnagyobb előnye, hogy folyamatosan biztosítja a fűtés és a meleg víz tetszőleges igénybevételét vagy szüneteltethetőségét, valamint a lakásonkénti méréseket. A melegvíz-előállítás a lakásban valósul meg, így nincs szükség az egész épületre kiterjedő központi melegvíz-hálózatra és keringtetőrendszerre. Sajnos a panelprogramok keretében a fűtéskorszerűsítés sokszor vakrepülés, hiszen az anyagi erőforrásokhoz mérten zajlik a felújítás – sokszor csak külső szigetelés és nyílászárócsere –, ami emiatt nem mindig teljes körű, így a várva várt költségcsökkenés elmarad vagy kisebb mértékben kimutatható.

Ez a korszerűsítési módszer ugyanis nagyon drága, át kell alakítani a ház teljes gépészetét. Először is a strangokat szét kell választani, új hidegvíz-rendszert kell kiépíteni, és az újonnan kialakított felszálló vezetékről egyenként válhatnak le a lakók, hogy mindenkinek saját egyéni hőmennyiségmérője legyen. Ez az ún. mini-hőközpont, ami olcsóbb mint egy kombi cirkó, kb. 150 ezer forintba kerül. A korszerűsítéssel viszont az ún. cirkulációs veszteség és a hőveszteség megszűnik, a radiátorok cseréjével is sokat spórolhatunk, hiszen sokszor nem az adott helyiség méretének megfelelő fűtőtestet szereltek fel anno. De így is 600 ezer forinttól kezdődik lakásonként ez a korszerűsítési forma, ami óriási terhet jelent egy társasháznak, és hosszú időre eladósítja a lakókat.

Más tarifák

Viszont ha saját hőközpontot alakítanak ki lakásonként, akkor a fogyasztás más tarifadíj alapján kerül elszámolásra, vagyis drágább lesz a hő ára, ezt a Főtáv a házon belül keletkező veszteséggel magyarázza. Balog Róbert hozzáteszi, hogy a mini-hőközpont csökkenti az alapdíjat, és be lehet állítani a hőmérsékletet is. A megawatt egységű alapdíj a lekötött teljesítménytől függ, vagyis hogy a szolgáltató mennyi energiával áll a fogyasztók rendelkezésére. Minél kisebb az energiafogyasztás, annál nagyobb a megtakarítás. Magyarán ha a szolgáltatónak egész nap számítania kell arra, hogy egy adott pillanatban mindenki egyszerre zuhanyozik, akkor több energia fogy. Ezért a mini-hőközpont mellett érdemes egy ún. tárolót is kialakítani. Ezt úgy képzeljük el, mint egy villanybojlert, ami mindig a beállított hőmérsékleten tartja a meglévő vízmennyiséget. A tárolón be lehetne állítani, hogy például reggel 7-8-ig és este 6-8 óráig lehet számítani intenzívebb melegvíz-fogyasztásra, viszont napközben kisebb a várható fogyasztás, így kevesebb az energiafogyasztás is.

Kompenzációs szorzók

„De a mini-hőközpont elhelyezése sem teszi igazságosabbá az egy tömbben élők költségmegosztását. És ha pontos hőértéket mérnek, az már épületrészenkénti mérésnek számít, aminek egységára magasabb” – mondja egy olvasónk. Hiszen a középső lakásokban élőket fűtik a szélső szomszédok, ezért ők hátradőlve a fotelben lecsavarják a radiátorokat, míg a szélsők fogvacogva spórolnak a saját számlájukon, és „eltartják” a középsőket. „A középen lakó meg fizeti az alapdíjat, és a minimális hődíjat a meleg vízzel. A szélső lakó pedig hiába spórolna, a nyitott radiátor mellett kapja a horribilis számlát.” Ez persze nem a távhővel üzemelő panellakások sajátja, az egyedi fűtésű bérházakban vagy az új építésű lakásokban is számít, hogy az adott ingatlan hol helyezkedik el a társasházon belül.

Az igazságtalanságok kiküszöbölésére találták ki az ún. kompenzációs szorzókat, vagyis a ház közgyűlése a rosszabb elhelyezkedésű lakásoknak igazságot oszthat: „a szélső lakók, illetve a felső emeleteken lakók az arányszámukhoz képest kapnak egy meghatározott kompenzációs szorzót a veszített hőmennyiség miatt, amiről a lakásuk fekvése következtében nem tehetnek.” Van egy ún. svájci módszer az eltérő elhelyezkedésű ingatlanok arányszámainak kialakítására. Ha az egész ház a fogyasztás helye, akkor a távhőszolgáltató ezután a lakók adataira alapozva küldi ki a számlákat. A távhőtörvény kötelezi a szolgáltatókat, hogy lakásonként számlázzanak, noha egy központi gázkazánnal rendelkező házközponti fűtésű társasháznál ilyen egyéni fűtésszámla nincs. Persze igen nehéz lehet a szorzók meghatározása egy közgyűlés keretében, ahol mindenki mást gondol és akar.

A Főtáv érdekelt a takarékosságban

Sokszor az a vád éri a távhővállalatokat, hogy hiába az épületkorszerűsítés, nekik az elvárt bevételt kell produkálniuk, vagyis spórolás ide, spórolás oda, a ház összfogyasztása nem változik, csupán az egyes lakókra vonatkozó arányok. Még azt is hallani, hogy a Budapesti Hőerőmű és a Főtáv közötti hosszú távú szerződés gúzsba köti a szolgáltató vállalatot. Balog Róbert szerint viszont a Főtávot nem motiválja, hogy a hőtermelő hőjét eladja, hiszen ők az alapdíjakból élnek, sőt, érdekeltek abban, hogy a társasházak és a lakók leszorítsák a hőfogyasztást, hiszen az a távhővállalatokat is kedvezőbb színben tünteti fel a lakosság előtt. A kéttarifás rendszer lényege az alapdíj és az elfogyasztott hőmennyiség. Ha egytarifás lenne a rendszer, akkor kellene megemelni az egységárat, míg a mostani rendszerben az alapdíjat nem befolyásolja, hogy a francia tulajdonú Budapesti Erőmű és a Főtáv a hőmennyiség tekintetében milyen „hőfokú” párbeszédet folytat.