Videó: miért lesznek mindig áldozatok a devizahitelesek? Új salátatörvény kell!

Második csapás a devizahitelesekre. Beszélgetés Országbíró Zoltán vezető igazságügyi mediátorral, parlamenti lobbistával a devizahitelekről.

A Bankszövetség a hiteleseket riogatta, amikor az egyoldalú banki szerződésmódosítás lehetőségét korlátozta a parlament. A GVH szerint is szükség van a szabályozásra. Országbíró Zoltán a Lakástulajdonosok Országos Érdekvédelmi Szervezete (LOÉSZ) társelnöke, igazságügyi mediátor, vezető érdekérvényesítő lobbista viszont biblikus hangon második csapásról beszél, és részmegoldások helyett komplex salátatörvényt javasol. Foglalkozna a prevencióval, bevezetné a hitelfelvételt megelőző mediátor-hálózatot, megteremtené a fogyasztói esélyegyenlőséget, stabilizálná a hitelpiacot, törődne a feketegazdaságban dolgozók hiteleivel, módosítaná a végrehajtás módozatait.

– Ön pár napja a hiteleseket sújtó második csapásról beszélt, amikor a parlament elfogadta a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely a banki szerződések egyoldalú módosítását szigorította.

– Amíg a gazdasági válságban minden szempontból előttünk járó Egyesült Államokban több mint 3 millió a kilakoltatott családok száma, addig Magyarországon az eltelt három hónapban másodszor mér jogalkotási csapást a devizahitellel rendelkezőkre a magyar parlament. De ezért nem elsősorban az Országgyűlést teszem felelőssé, sokkal inkább a jogszabály előkészítését végző kormányt, illetve a szaktárcát. Csak azt kell megkérdeznem magamtól és minden felelős politikustól, hogy mi történik Magyarországon fél év múlva, hány kilakoltatás lesz.

– Ezzel a második törvénnyel mi a probléma? Miért csapás, mikor úgy tűnik, hogy épp a bankok erőfölényét rombolja le, és biztosítja az érdekelt felek közötti egyenlőséget?

– Mert a második törvény kerül elfogadásra, amelyik még mindig nem éri el az érintettek körének 10%-át sem! Ma Magyarországon érdemi megoldást a végrehajtás, a kilakoltatás és egyáltalán a megnövekedett devizahitel-részletek vonatkozásában egyetlen jogszabály sem kínál. Annyira leszűkítették az érintettek körét, hogy tíz devizahitellel küszködő családból kilenc nem kap választ a második törvényből sem.

– A GVH is előremutató lépésnek tartja, hogy a banki szerződések egyoldalú módosításának lehetőségét szűkítsék, ahogy fogalmaznak, túlságosan aszimmetrikus a rendszer, csupán az ún. üzemi veszteséget lehetne a hitelesekre hárítani. Ez nem jó hír? Ráadásul ez nem csupán az adósok 10%-át, hanem 100%-át érinti.

– Két dolgot kell látni. A banki szerződés módosítása teljes mértékben vitatott téma. Ha csak azt nézzük, hogy a Bankszövetség milyen nyilatkozatokat tett az elmúlt pár napban, akkor világosan láthatjuk, hogy a hitelpiac pusztán jogszabályokkal nem szabályozható. Ma is vannak olyan esetek, amikor a havonta 300 ezer forintot törleszteni képes családdal az adott pénzintézet egyszerűen nem hajlandó szerződést módosítani. Ha azt nézzük, hogy a pénzügyi közvetítőrendszerrel kapcsolatos törvény mennyiben jár rossz vagy jó úton, akkor azt mondhatjuk, hogy 50%-os törvény született. 2009 januárjában Podolák György gazdasági és informatikai bizottsági elnöknek és a miniszterelnöknek is – közvetlenül a parlamenti lobbi keretében – eljuttattunk egy javaslatot, amely pontosan részletezte, hogy miért tartjuk nagyon fontosnak a fogyasztói esélyegyenlőség létrehozását és növelését a hitelszerződések vonatkozásában.

A fogyasztói tudatosságnál nagyobb erő nem létezik. A fogyasztói tudatosság első eleme és legfontosabb ütközőpontja, amikor a fogyasztó eldönti, hogy felvesz-e hitelt egy pénzintézettől vagy nem. Amíg a fogyasztót ezelőtt két évvel a legszélesebb körű szakértői vélemények és reklámok tájékoztatták arról, hogy legbiztonságosabb hitelforma a devizahitel, akkor sokan felvállalták ezt. Ma ezek a családok váltak érintettjeivé az esetleges végrehajtási hullámnak, árverezéseknek.

– Hogyan biztosítanák a fogyasztói esélyegyenlőséget hitelfelvételnél? Hiszen már az elején eltéved az ügyfél az erdőben, és csak bolyong a THM, kamatok, árfolyamkockázatok erdejében. A GVH szerint is az emberek nem kapnak kellő tájékoztatást.

– Ma Magyarországon több mint ezer igazságügyi, gazdasági mediátor dolgozik az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) névjegyzékében regisztrálva. Mindannyian tudjuk, hogy van még szabad kapacitásuk. Mi azt javasoltuk, hogy a kedvező hitelbírálat után kötelezően el kell menni az igazságügyi mediátorhoz, függetlenül a pénzintézettől, aki saját irodájában nagyon részletes és – a már megtörtént végrehajtási tapasztalatokkal, statisztikákkal kiegészítve – valódi információ birtokába juttatja a leendő banki ügyfelet. Ezután ellenjegyzett hiteles jegyzőkönyv birtokában döntheti el az illető, hogy él-e az adott hitelfelvétellel vagy sem. Szeretnénk csökkenti és kizárni, hogy az erőfölényben lévő pénzintézet – adott esetben megtévesztő tájékoztatás mellett – újabb és újabb hitelfelvevőket vonjon be a hitelpiacra, mert belőlük lesz az áldozat.

– Ki fizeti a révészt?

– A bank köteles lenne az elvégzett és igazolt mediátori tevékenységet egy sztenderdizált munkadíjban kifizetni. A költségvetésnek egyetlen forintjába nem kerülne a mi indítványunk. Viszont 30-40%-kal csökkenthetné a felelőtlenül felvett hitelek számát.