Mentorokkal az aknamezőn, avagy ki segíthet a rutintalan építtetőnek?
Címkék: pénz és jog, társasház | magazin összes címke »
Ha valaki építkezésre adja a fejét, nagyjából három dologra biztosan szüksége lesz: pénz, bátorság és idő. Az átlagember éppen ezért életében mindössze egyszer rugaszkodik neki egy építkezésnek, és tapasztalatlansága miatt jó esélye van rá, hogy átverik. Hogyan védekezhet a kivitelezők leleményes ügyeskedései ellen? Íme egy alternatíva.
„Gyakran hallhatjuk, az a baj, hogy a fogyasztók nem kötnek szerződést. Ez tényleg sokszor probléma, mert részletes szerződés nélkül mind a fogyasztónak, mind a vállalkozónak minimálisak az esélyei a jogérvényesítéshez” – közölte. Ez annál is inkább így van, mert még akkor sem könnyű a helyzet, ha van szerződés. A jogsértő vállalkozások ugyanis rutinosan aláírnak bármilyen szerződést, ezzel mintegy elaltatva a megrendelő gyanakvását. Így a fogyasztó kifizeti a szerződésben rögzített vállalkozási díj 10-20 százalékát, kvázi előlegként a munkálatok elkezdésére, azzal, hogy a fennmaradó összeget majd a munkálatok, befejezése után „utalja”.
A probléma akkor jelentkezik, amikor a vállalkozó kb. 3 hét után további összegek kifizetését kéri, úgy, hogy még az addig átadott pénz ellenértékét sem kapta meg a megrendelő. A fogyasztó ilyenkor már nehéz helyzetbe kerül, hiszen szó szerint zsarolhatóvá válik. Ugyanis, ha nem fizet, a vállalkozó nem folytatja a munkát, így adott esetben 20%-kal kevesebb pénze marad a felújításra. De ha fizet, fennáll a veszélye annak, hogy „dezsavű” érzése lesz. „A hozzánk érkező panaszokban sokszor azzal is találkozunk, hogy a vállalkozó a munka folytatásának feltételeként határozta meg a további pénzkifizetést, annak ellenére, hogy az előző „napirenden kívüli” kifizetéskor nyilatkozatot írt alá, arra vonatkozóan, hogy a munka befejezéséig nem kér több pénzt” – osztja meg tapasztalatait az ügyvezető elnök.
A papírok és a nyilatkozatok tehát semmiképp nem jelentik azt, hogy a fogyasztónak nem kell elővigyázatosnak lennie. „A jogsértő cégek/vállalkozók ugyanis tudják, hogy az ilyen papírokban foglalt jogok csak polgári perben érvényesíthetők velük szemben. De ha időközben netán megszűnik a vállalkozás, akkor hiába a megnyert per, az esetlegesen megítélt kártérítést nem lesz kin behajtani” – állítja Radulescu Brainel, aki jelezte, ezzel nem a szerződések fontosságát vitatja, épp ellenkezőleg: „a szerződés ellengethetetlen, de még ennél is több óvatosság, és megfontoltabb magatartás kell a fogyasztó részéről a jóvátehetetlen hibák elkerüléséhez”.
Drágább a leves?
Úgy tűnik az építkezésekre is igaz a gyermekkorunkból visszarévedő figyelmeztetés: „előbb kérdezz, aztán cselekedj!”. Sokszor viszont azt se tudjuk, mit kérdezzünk, arra meg végképp nincs ötlet, hogy kitől. Dörzsölt(nek vélt) kérdéseinket jobb híján a velünk szemben álló kivitelezőnek tesszük fel, amely – tisztelet a kivételnek – nem mindig kifizetődő. Az eggyel tudatosabbak nem sajnálják a pénzt például egy statikus szakmai szemléjének a finanszírozására, de ha minden kérdésünket egy fizetett szakembernek tesszük föl, akkor jó esély van rá, hogy „drágább lesz a leves, mint a hús”. A bonyolult kérdésre úgy tűnik a civil szférából érkezik egy elfogadhatónak tűnő válasz: az Építkezők Fogyasztóvédelmi Egyesülete 2008 szeptemberében indította be mentorációs programját. Ennek lényege, hogy az építkező, vagy jobb esetben építkezés előtt álló emberek kérésére kirendelnek egy úgynevezett mentort, aki ingyenes (!) építőipari és jogi segítséget, útmutatást, és folyamatos tanácsadási felügyeletet biztosít a munkálatok teljes ideje alatt.
Átkelni az aknamezőn?
„Az eddigi tapasztalatok egyértelműen megerősítik ennek a munkának a létjogosultságát. Bár civil szervezetek részéről általában természetes, hogy rászoruló embereken segítenek, mégis különös érzés azzal szembesülni, hogy egy építkezés vagy felújítás milyen szinten kiszolgáltatottá teheti az embert, ha egyedül kell helyt állnia egy olyan területen, ahol egyáltalán nem rendelkezik az előtte álló feladatok megoldásához szükséges rálátással és kompetenciákkal” – mondja Radulescu Brainel.
Az Építkezők Fogyasztóvédelmi Egyesületének ügyvezető elnöke szerint nem túlzó az a hasonlat, amely azt mondja, hogy egy építkezés a fogyasztók számára lassan akkora kihívás, mint sikeresen átkelni egy aknamezőn. Ha mégis összejön valahogy, akkor sem biztos, hogy megúszható súlyos veszteségek nélkül. Sajnos rendkívül nagy az esélye annak, hogy rálépünk egy olyan aknára, amelyben a robbanóanyag az emberi felelőtlenség, a szakszerűtlenség, az üzleti mohóság, vagy éppen a megélhetési kontárkodás. „Ilyen viszonyok között rendkívül megnyugtató a fogyasztók számára az érzés, hogy most már nincsenek egyedül” – állítja az ÉFE ügyvezető elnöke, aki szerint napról napra többen keresik őket, és tekintettel arra, hogy a szolgáltatás díjmentes, az emberek bátran és sokat kérdeznek.
…ó ió, ció, prevenció!
Az ÉFE ügyvezető elnöke hangsúlyozta: a mentorációs program is bizonyítja, hogy ők a prevencióban, az építkezéseket megelőző egyeztetésekben látják a megoldást. Az egyre többször elmérgesedő kivitelező-építtető közötti kapcsolat, és a konfliktusokat követő, évekig tartó pereskedés Radulescu Brainel szerint elkerülhető, ha az emberek megfogadják a tanácsukat, és előbb kérdeznek. „A legtöbb baj a tapasztalatlan építtetők rossz döntéseiből származik, amely elkerülhető, ha az emberek használják ezt az ingyenes, egyébként nem csak komplett építkezésekhez, hanem átépítéshez, lakásfelújításhoz is igényelhető megoldást” – mondja Radulescu Brainel, aki szerint a program megoldást jelenthet például „a minőségi kifogások, fogyasztókkal szemben elkövetett jogsértések legfrekventáltabb területének” számító társasházi lakások vásárlóinak is. Az új építésű lakást vásárlók esetében különösen indokolt lehet egy mentor jelenléte.
Veszélyben a Kánaán
És hogy mit szólnak a programhoz, és a fent említett „jelenléthez” a kivitelezők? „Változó” – érkezik a válasz Radulescu Braineltől, aki szerint sok mindenre következtethetnek az építtetők a kivitelező mentor megjelenésére adott reakciójából. „Van, aki örül neki, hiszen így könnyebb a dolga. Például kisebb az esély arra, hogy azért romlik meg a viszony, mert nem sikerült a laikus fogyasztóval megértetni valamit” – mondja az ÉFE ügyvezetője, aki szerint a vállalkozók „másik típusa” már kevésbé van elragadtatva a mentorációtól. „Meglepődnek azon, hogy van ilyen, és mintha ez a dolog kibillentené őket a komfortzónájukból. Az ilyen vállalkozások eleve kalkulálnak a fogyasztó laikusságával, ami rendszerint lehetővé teszi számukra, hogy anyagokat, munkafolyamatokat, illetve a minőséget kispórolva, jogtalanul növeljék saját anyagi előnyüket. A mentorációval ez a „Kánaán” veszélybe kerül, és ez természetesen nem jó hír számukra. Az ilyen vállalkozói reakció alapvetően gyanús kell, hogy legyen a fogyasztók számára is!” – figyelmeztet Radulescu Brainel, aki mindenkinek jó szívvel ajánlja a programot, viszont azt javasolja, lehetőség szerint, azelőtt keresse őket a fogyasztó, mielőtt „elkezdi az egészet”. „Az ÉFE Mentoráció ugyanis egy prevenciós eszköz, ezért a vállalkozói szerződések megkötése előtt igényelhető” – mondja.
Loading ...
asdasdasdasasd