Október 30.: új parlament, adóbojkott, robbanásveszély, káosz

A Vállalkozók Érdekvédelmi Szövetsége (VÉSZ) október 15-ig adott haladékot azoknak az építtetőknek, akik tagjaiknak jelentős összeggel tartoznak. 14 céget figyelmeztettek, hogy nyilatkozzanak: fizetnek vagy nem. Aztán következik a feketeleves. Jöhet a kapa, kasza, csákány, markológép.

Többen fizetni akarnak

Éliás Ádám VÉSZ-elnök elmondta, hogy a 14 felszólított cégből 4-5 jelezte idáig, hogy meg kíván egyezni, vagyis hajlandó elismerni, hogy tartoznak, és az adósságukat ki is akarják fizetni. Mint az elnök elmondta, ebből is láthatja mindenki, hogy ők a békés megoldás hívei, de ha kell, helyszíni bontási akcióik keretében érvényesítik követeléseiket. Kérdésünkre, hogy nem tartanak-e „maffia stílusú” megfélemlítésektől, az elnök megjegyezte, hogy fellépésük elrettentő lesz, ha 50-60 dühös ember kapával, csákánnyal megjelenik az adott ingatlan előtt.

Úgy tűnik, a VÉSZ egyfajta felvilágosító munkába kezdett, mint az elnök megfogalmazza: „meg kell az adós cégekkel értetni, hogy az értékteremtő munkában részt vevő vállalkozásokat nem lehet tönkretenni”. Felmerül azonban egy alapvető jogi probléma. Első körben az alvállalkozó az adott építőipari elemet, tartozékot, mint például nyílászáró, tetőcserép, klíma, stb. saját költségén legyártatja, majd beszereli az épülő társasházba. Azonban ekkor úgymond partvonalon kívülre kerül, hiszen az adott építési elem már az ingatlan részét képezi, átmegy az ingatlantulajdonos, azaz az építtető tulajdonába. Vagyis ha nem fizet a fővállalkozó, akkor sem viheti el az alvállalkozó az általa beépített alkatrészt, mintegy ellentételezésként, amíg nem kapja meg a pénzét. Mehet a bíróságra, ám azok több évig sem hoznak ítéletet. Ha mégis kiszerelik az alvállalkozók a társasházból mondjuk az ablakokat, ajtókat, amire a Béke Ligetnél sor került, akkor már lopást és garázdaságot követnek el, ami rendőrségi eljárást von maga után.

A jog nem segít

Éliás Ádám az előbb említett problémát nem csak jogi, de társadalmi aspektusból is elemzi, hiszen jog, erkölcs és társadalmi magatartás szorosan összefügg, bár mióta anno egy nagy embertől egy konkrét ügyben azt hallottuk, hogy „erkölcstelen, de jogszerű”, nem lehetünk biztosak abban, hogy jog és erkölcs összefüggésben áll egymással. Az elnök továbbmegy: a beépített anyagokért nem fizet az építtető, viszont a beruházó az ezekből épülő lakásokat teljes áron eladja a vevőknek, noha nyilvánvalóan tudja, hogy a fővállalkozó nem fizette ki az alvállalkozóit. Éliás úr szerint de facto amikor a beruházó átveszi a társasházat, akkor lopott árut vesz meg, amit orgazdaságnak hívnak. Hiszen a beruházó rosszhiszeműségéről tesz tanúbizonyságot, amikor kifizeti a fővállalkozót, és aztán eladja a lakásokat, miközben alvállalkozók és családjaik tucatjai kerülnek lehetetlen helyzetbe.

Az új tulajdonosok ráadásul sokszor 20 évre vesznek fel hiteleket, hogy megvásárolják a lakásokat. Ezért ahol laknak, csupán jelképesen bontanak, ahol viszont építési telek van, ott kő kövön nem marad. Sőt, az is előfordul, hogy az érdekvédelmi szövetség tagjai a fővállalkozó lakásához mennek demonstrálni, hiszen – Éliás úr folytatja a logikai gondolatmenetét – a fővállalkozó vagy beruházó a bevételből építi vagy vásárolja meg saját tulajdonát. Amíg a vállalkozó nem kapja meg a jogos jussát, addig az ő értékteremtő tevékenysége az építtető magántulajdonában testesül meg.

Az előbbi gondolatmenet bár kissé fonák oldalról közelíti meg a tulajdonviszonyok mibenlétét, de abban az országban, amely minden évben mélyebbre és mélyebbre süllyed a korrupciós listán, nagyon is valóságos összefüggéshalmaz. Persze ez az árnyékjog-követő magatartás nem lehet irányadó, de a valódi bontások talán rákényszeríthetik a jogalkotókat, hogy lépjenek. Arra a kérdésemre, hogy mikor történhet jogszabály-változás e téren, többen kényszeredetten tárják szét a karjukat: ki tudja, hány és hány embert vettek már meg kilóra a parlamentben különféle érdekcsoportok.