Káosz vagy rend van a Pécs Európa Kulturális Főváros környékén? + videó

Mindenki tudja, hogy Pécs Európa Kulturális Fővárosa lesz 2010-ben. Mindenki hallott az állítólagos késésekről, az elmaradó programokról, a lemondott szakemberekről, a távozó művészekről, a károgó hangokról. Megannyi sajtóorgánum kongatja a vészharangot, Magyarországon amúgy is divat szemlesütve, károgva sajnálkozni az elveszett lehetőségek után nézve opálos szemmel. Mi Pécsett próbáltunk meg tájékozódni, ezért Szász Andreával, az EKF-menedzsment kommunikációs igazgatónőjével beszélgettünk a főhadiszálláson:

– Ön mióta dolgozik az EKF-menedzsmentben?

– 2007 júniusában kerültem ide.

– Csak azért kérdezem, mert a menedzsmentben szinte ötpercenként jönnek-mennek az emberek, időnként lemond valaki és távozik.

– Természetesen most már belelátok a folyamatokba, direkt megnéztem, hogy az előző EKF-városoknál mennyire voltak jellemzőek a személyi változások, és úgy tűnik, hogy az természetes folyamat, hogy jönnek-mennek az emberek.

– De miért normális ez?

– Annak idején a pályázat összeállításánál, jó szándékú civilek, értelmiségiek összeültek, és nagyon erős pályázatot raktak össze. Amikor elnyerte a város az EKF-címet, akkor jött idézőjelben a sokk, hogy akkor ezt most meg is kell valósítani.

– Ez volt 2005-ben.

– De a program valójában 2006. november 13-án rajtolt el, akkor döntött hivatalosan az EU kulturális minisztereiből álló tanácsa, hogy Pécs viselheti Essen és Isztambul mellett ezt a címet. Bár minden ország delegálhat kulturális főváros-jelöltet, de valójában mégiscsak Brüsszel mondja ki az áment. Ez addig csupán nagyon szép lehetőség volt. Annál is inkább, mert Brüsszel elé öt város került: Kijev, Görlitz és az említett három.

– De attól még a jövés-menés jövés-menés.

– Persze, de nem arról van szó, hogy már mindenki eltűnt volna a kezdő csapatból. Szalay Tamás annak idején a győztes pályázat egyik írója volt, aztán nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozott, ma pedig ő a kulturális igazgató, kvázi hetedik tagja a Művészeti Tanácsnak. A programot le kell bontani ütemtervre. A pécsi pályázat sajátossága, hogy egy csomó beruházás is kapcsolódik hozzá, bár ez nem kötelező: van ahol építettek, van ahol nem. A beruházással kapcsolatban jó néhány jogi, pénzügyi szabályozást kell figyelembe venni, az uniós direktívákkal összehangolni, a forrásokat ütemezni, hogy az adott költségvetési évhez viszonyítva hogyan hívjuk le: pl. mennyi az átfutási ideje egy közbeszerzésnek, egy nemzetközi tervpályázatnak stb. Ezeket az operatív menedzsmenti feladatokat nem biztos, hogy a kezdő csapat végig tudja csinálni. Ide jogászok, pénzügyi szakemberek, menedzserszemléletű emberek is kellenek, akik a véghajrában összefogják a projektet.

– Nem bíztak abban, hogy győznek?

– Dehogynem.

– Akkor már az elején miért nem voltak professzionális munkatársak, akik ellátják a menedzsment feladatait? A mór megtette kötelességét, a mór mehet?

– Nem egészen így van. Magyarországon ekkora volumenű projekt még nem valósult meg. Nincsenek kitaposott ösvények. Sok mindent mi magunk rakunk össze, és ehhez összehangolt munkára van szükség a kormányzattal, az önkormányzattal, a hatóságokkal, és így tovább. Menet közben derül ki, hogy hol kell módosítani szabályzatokat, rendeleteket, hogy azok igazodhassanak a programelemekhez, illetve utóbbiak később a hosszú távú fenntarthatóság érdekében illeszkedhessenek a város működésébe. Sok EU-szabályozás begyűrűzik ebbe a programba, amelyeket figyelembe kell venni a magyar jogszabályok mellett. Komoly megvalósíthatósági tanulmányokat kell készíteni, hiszen már most garantálnunk kell a projektek fenntarthatóságát. Ehhez komoly bürokratikus előkészítő munkára van szükség, speciális szakemberek kellenek, nem biztos, hogy a kezdő csapat ezt akarta, bírta lelkileg. Egyedül az építési igazgatót rúgták ki anno, a többiek maguktól elmentek..