Debrecen és Kecskemét: plázák épülnek a műemlékek helyén

Mivel a Nemzeti Kulturális Alap évente csupán 250-300 millió forintot fordít az ország összes nem állami kezelésű műemlékére, így az önkormányzatok inkább bevásárlóközpontokat vagy éttermeket építtetnek a műemlékek helyére.

Civakodnak a cívisek

Debrecen az elmúlt évtizedekben számos műemlékvédelmi fiaskónak adott otthont. A múlt rendszerben Debrecenben megyei párttitkárság működött, és ez már akkor sem kedvezett az alföldi mezővárosok stílusát tükröző régi városképnek. Egyes műemlékvédelmi szakemberek szerint a rendszerváltozás nem hozott érdemi fejlődést a városrendezés ügyében; a vezetés semmilyen tervvel nem rendelkezik a cívisváros jellegzetességeit őrző épületek védelmére, azok állapotuk leromlása után többnyire bontásra kerülnek. Pedig a legidősebbek még emlékeznek arra a világra – a harmincas évekre – mikor adókedvezményt kaptak azok, akik régi házak felújításába kezdtek.

A sok átalakításnak, rombolásnak köszönhetően a városkép annyira megváltozott, hogy gyakran a helyiek sem tudják pontosan megmutatni az óváros helyét. Az ugyanis nem a Nagytemplom környéke, hanem az épp most végnapjait élő Péterfia utca környékére esik. A hírek szerint a Pétefia, a Rákóczi és a Hunyadi utca által határolt, eddig kisvárosias területet egy pláza hivatott majd modernizálni. Az ott álló házak ugyan nem állnak műemlékvédelem alatt, de a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal úgy döntött, hogy a homlokzatokat meg kell őrizni.

Az önkormányzat illetékes osztályvezetője elmondta, hogy a lakások kiürítése csak részlegesen történt meg, a bontást még nem kezdték el, ugyanis nincs is érvényes építési engedély. Az azonban már kiderült, hogy száz százalékos beépíthetőséget tesznek lehetővé, valamint számítani kell a Debrecenre újabban jellemző túl magas építményekre is.

Szoták-villa vagy „Szutyok-villa”?

Valószínű, hogy ez a házbontás is ugyanolyan médiafigyelmet kap majd, mint a hat éven át nyomon követett Szoták-ügy. A Medgyessy sétány 4. szám alatti, 19. század elején felhúzott házat, melynek kertjében neves képzőművészek híres írókról, költőkről készült szobrai álltak, 14 millió forintért vásárolta meg az önkormányzattól Szoták Mihály László vállalkozó.

A pénzösszeg még nevetségesebbnek tűnik annak a ténynek az ismeretében, hogy az ingatlan a Nagyerdő és a termálfürdő közelében, tehát idegenforgalmi szempontból frekventált helyen állt. Az önkormányzat az ingatlant a felújításhoz szükséges pénz hiányára hivatkozva értékesítette, és a szerződésben az alacsony vételárért cserébe a vállalkozóval egy szoborpark létrehozásában egyeztek meg. A tulajdonos leszedette a tetőt, majd a következő három évben csak az idő végezte a bontási munkálatokat.

2004-ben végül szakvélemény született az elhanyagolt, romos állapotban lévő házról; a vonatkozó közgyűlési határozat szerint Balassa Bálint építész az épület „saját anyagában történő megtartását nem tartotta indokoltnak”, az ugyanis annyira romos állapotba került, hogy már felújítani sem lehetett volna. Arról nem szólt a fáma, hogy a rossz állapotok főleg a vállalkozó által elbontott tető hiányának tudhatók-e be. Az önkormányzat a villa helyi védettségét feloldotta, és kijelentette, hogy a hároméves késés nem a tulajdonos, hanem a bonyolult államigazgatási eljárások hibája.

Ugyanakkor éppen ez indokolja azt is, hogy az önkormányzat részéről sem történt szerződésszegés, tehát nem kell visszavásárolnia a villát. Azóta a történet többé-kevésbé lezárult, a villa helyén egy, a korábbi épülethez hasonló új ház áll, mely jelenleg étteremként és panzióként üzemel, és egy híres magyar író nevét viseli. A szoborparkról azonban még semmi hír.