Időtálló múlt, avagy a vályogházak reneszánsza

Vályogház = sárkunyhó? Bár a közfelfogás ezt a képzetet erősíti bennünk, ne felejtsük el, hogy a vályog nem más, mint az építőanyagok ősanyja.

Mi is a vályog?

A földfalú házak alapanyagát agyag, homok, szalma, pelyva, törek, esetleg nád keverékéből állítják össze. Ezt a masszát öntik formákba, s a napon való szárítás után – mint vályogtéglák – már készen is állnak, hogy lakóépületek készüljenek belőlük.

Ebből máris következtethetünk arra, miért (volt) olyan közkedvelt ez az építkezési alapanyag. Először is, mert igen olcsó, hiszen nem kellenek a készítéséhez különleges hozzávalók. Másodszor pedig, mert nem igényel bonyolult eljárásokat. Nincs is tehát szükség másra, mint a természetben eleve megtalálható összetevőkre, s persze jó néhány dolgos kézre.

Egy kis múlt

A régi falusi emberek még maguk építették a házaikat, így az ehhez kapcsolódó ismeretek alapvető tudásuk részét alkották. A vályogtéglából készült fal „felhúzása”, mind tömörebb állagából eredő súlya, mind pedig sérülékenysége (nem égették ki) miatt sokkal megerőltetőbb munka volt, mint a mai – kisméretű, üreges – téglákkal való falazás. Már ezért sem ildomos sárkunyhóvá degradálni ezeket a (paraszt)házakat. Elsősorban az Alföldön és a Dunántúl északnyugati részén alkalmazták ezt a technikát, de egy idő után a hegyvidéken is elterjedt, s igen kedvelt marad egészen a II. világháború utáni időkig.

A jelen és a jövő

Manapság ismét reneszánszát éli ez az építkezési forma, s talán nem is véletlenül. Az emberiség egyre inkább felismeri, hogy környezetünk megóvása saját létezésünk kulcskérdése is. Ezért hódít egyre nagyobb teret magának minden, ami visszavezet minket a természethez, a természeteshez, legyen az étel, energia (felhasználási mód, azaz a takarékosság) vagy építkezési forma. Újabban egész ökofalvak nőnek ki a földből, ahol bizony nem csak a lakók a természet(esség) elkötelezett hívei, de bizony még a házaikat is ennek jegyében építik: vályogból. De vajon megéri-e ilyen házat venni, ilyen házat építeni?

Előnyök, és amire nem árt odafigyelnünk

A vályogház vitathatatlan előnyei közé tartozik, hogy alacsony energiafelhasználást igényel, jó a hőtárolóképessége, ami a mai villany- és gázszámlák mellett nem elhanyagolható pozitívum. Komfortérzetet biztosít a benne élőknek, hogy kedvezően egyensúlyozza ki a ház páratartalmát, jól szellőzik, valamint kiváló hang- és hőszigetelő. Az építkezésnél azonban vigyázni kell, hogy a falakat megvédjük a víztől, esőtől és talajnedvességtől.

Ha ezen a régi-új módon akarunk építkezni elsőként az alapokra kell ügyelnünk, amelynek a fő funkciója, hogy a falakról a terhelést megfelelő módon átadja és eloszlassa a talaj felé. Vályogházaknál minden esetben a síkalapozást alkalmazzák, így nagyon fontos, hogy szakemberrel vizsgáltassuk meg a talaj teherbíró képességét, s csak megfelelő talajmechanikai szakértő által készített szakvélemény után kezdjünk az építkezésbe. Sőt, mivel a mai kor embere csak ritkán konyít a vályogvetéshez, hagyjuk az egész munkálatot inkább a „nagyokra”.

Így remélhetőleg elkerülhetjük, hogy később olyan hibákat kelljen folyamatosan javítgatnunk, mint az alap meghibásodása, a falakon megjelenő repedések, a sarkok letörése, amelyek eleve kiküszöbölhetőek lettek volna.

De legtöbbünk nem tesz másképp a téglával való építkezéskor sem. A kérdésre, hogy vályog vagy tégla, csak mi magunk felelhetünk. Járjuk körbe a témát alaposan, mérlegeljünk és döntsünk személyes igényeink szerint.