Lehet trükközni a gázminőséggel? Fellebbentjük a fátylat

A gáz átlagos fűtőértékének 34 MJ/m3-nek kell lennie, ez ugyanis az érvényes szabványérték Magyarországon. Ez azonban csak átlag, ehhez képest lehetnek területi és időbeni eltérések is: a legtöbben arra panaszkodnak, hogy télen gyengébb a gáz. Pedig a minőség akár napszakon belül is változhat. Mindez elvileg akár trükközési lehetőséget is kínálhat azoknak a cégeknek, akik a lakásunkig juttatják a gázt. Például úgy, hogy este, amikor többet fűtünk és főzünk, „gyengébb”, amikor pedig jellemzően távol vagyunk, „erősebb” a gáz. Kérdés, hogy mennyire reális ez a lehetőség.

Korábban már válaszolt lapunknak a gázszállító a fogyasztói panaszokkal kapcsolatban, s jelezte, hogy szabvány határozza meg a gáz fűtőértékét. Az is kiderült, hogy bár a gázóra az elfogyasztott köbmétereket mutatja, mi mégis a fűtőérték után fizetünk, hiszen a számlán is a fűtőérték szerepel. Valóban, az átlagos fűtőérték.

A fogyasztói tapasztalatok szerint a gáz a téli időszakban gyenge, sokan úgy vélik azért, mert hígítják. A Földgázszállító Zrt. (FGSZ) szerint erre nem kerülhet sor, már csak azért sem, mert ennek költsége nagyobb volna, mint amennyibe maga a gáz kerül. Így például nem érdemes hozzá nitrogént vagy nemesgázt keverni, annak ára miatt. A levegő olcsóbb lenne, de azzal viszont robbanóelegyet alkotna, vagyis nem igazán praktikus. Szintén felmerül, hogy vízgőzzel keverik, de ez sem lenne olcsó, ráadásul a szolgáltatók az irányba tesznek erőfeszítéseket, hogy páramentesítsék a rendszert. Ezért alkoholféléket kevernek a gázhoz, hogy megkössék a vizet. Ezzel akadályozzák meg, hogy jégdugók alakuljanak ki, melyek eltömíthetnék a vezetékeket. Hogy mégis látható a vízpára a kéménynél, az annak köszönhető, hogy a földgáz az égés során széndioxidra és vízre bomlik.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a kitermelt gáz fűtőértéke eredetileg lényegesen magasabb annál, mint amit a háztartások használnak, azaz különböző bányászott gázokkal már eleve keveri a termelő, hogy beállítsa a szabványos értéket. Vagyis az otthon használt gáz tényleg egy kevert gáz. Ebből azonban az is következik, hogy a termelő állítja be szabványértékre a gáz fűtőértékét. Ennek az alábbi táblázatban meghatározott szintek között kell mozognia, valamint a törvény azt is előírja, hogy “a szállítóvezetékhez való csatlakozás nem tagadható meg, ha a földgáztermelő által betáplált földgáz miatt a szállítóvezeték kiadási pontjain a földgáz fűtőértéke 5 százaléknál nem nagyobb mértékben változik a betáplálást megelőző gázév átlagos földgáz-fűtőértékéhez képest”.

Viszont a szabványos 34 MJ/m3-es szinttől nem is nagyon érdemes eltérni. Egyrészt a szabvány az eltérés mértékét meghatározza, másrészt a gázkészülékek ehhez vannak igazítva, a komolyabb eltérés meghibásodást okozhat. Ez egyébként nem is a kisfogyasztóknál okozná a legnagyobb problémát, hanem az ipari berendezéseknél, melyekben egy ilyen mozgás hatására milliárdos károk keletkezhetnek.

Az országban egyébként 80 ponton mérik kromatográfok a gáz összetételét, 7 percenkénti mintavételezéssel. Ebből számolják aztán a napi és havi átlagokat. Utóbbi adja a gázszolgáltatóknak is azt az értéket, melyre kiállítják a számlát. Az átlagot tehát napon, hónapon belül kell tartani a meghatározott értéken. Az időszakban tehát elvileg lehet változtatni a fűtőértéket az adott tartományon belül, a lényeg az, hogy az átlag meglegyen.

Mi van azonban akkor, ha az olyan időszakban, amikor sokan használnak gázt, lecsökkentjük a fűtőértéket, amikor pedig kevesen – tehát alig fogy a rendszerből – javítunk rajta? Az átlagos fűtőérték ilyenkor is megvan, a számlán is ez látszana, viszont a fogyasztók végeredményben mégiscsak több gázt használnak (illetve azt az anyagot, amit a vezetéken kapnak).

Az FGSZ ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az elmúlt közel 10 évben a Magyar Energia Hivatal (MEH) minden gázminőséggel kapcsolatos ellenőrzésekor kiderült: egyetlen esetben sem a földgáz minősége volt a panaszolt fűtőteljesítmény csökkenésének indoka.

A fogyasztók panaszaikkal nyugodtan fordulhatnak mind a szolgáltatókhoz, mind pedig az energiahivatalhoz. Vigassy Csaba, a Magyar Energia Hivatal szóvivője lapunknak elmondta, hogy ebben az esetben egy kaloriméterrel lemérheti a fogyasztó a gáz fűtőértékét, vagy kérheti erre a szolgáltatót is. Ezt azonban érdemes megfontolni, mivel utóbbi esetben a mérés költsége a fogyasztót terheli, amennyiben a szabványértéken belüli mozgást mérnek csak.