Rosszul járnak a vagyonadóval a lízingelt lakások tulajdonosai

Hátrányosan megkülönböztet a vagyonadóról szóló jogszabály egy finanszírozási formát – hívta fel a figyelmet a Magyar Lízingszövetség főtitkára, Lévai Gábor az InfoRádióban. A lízingelt lakásoknál a lízingcég ugyan az adó alanya, de a költségeket átháríthatja az ügyfélre. A lízingelt lakások tulajdonosainak a 30 millió forint alatti értékű lakások után is meg kell fizetni majd az ingatlanadót.

A vagyonadó-törvény szerint az első ingatlan 30 millió forintig adómentes, a második már csak 15 millió forintig, míg a harmadik ingatlanért minden esetben adót kell fizetni. A lízingcégek tulajdonában viszont több ingatlan található, így őket minden lakásuk után terheli az adó. Ezt viszont áthárítják az ügyfélre. A lízingszerződések ugyanis általában tartalmazzák azt a kitételt, hogy ha a finanszírozón kívül álló okok miatt korábban nem látott költségek merülnek fel, azok átháríthatók az ügyfelekre – magyarázta a rádiónak Lévai Gábor.

Lévai szerint súlyos törvényalkotási hiba, hogy a jogszabály finanszírozási forma alapján tesz különbséget és rója ki az adóterhet. A hitelt igénylőknek ugyanis nem kell ingatlanadót fizetniük,

ha 30 millió forintnál kevesebbet érő lakást vásárolnak, hiszen ők azonnal tulajdonossá válnak.

A Pénzügyminisztériumnál az ingatlanmagazin.com-nak elmondták, hogy nem tervezik a vagyonadóról szóló törvény módosítását, mivel szerintük a törvény nem különbözteti meg hátrányosan a lízingeseket. Magyarázatuk szerint az adó alanya ugyanis minden esetben a tulajdonos (a vagyoni értékű jog jogosítottja), diszkrimináció tehát akkor valósulna meg, ha ettől a szabálytól bizonyos szerződések esetén eltérést engedne meg a törvény és azonos szabályozási körön belül tenne különbséget.

A PM egyébként jelezte, hogy lízingszerződések esetén mindenképpen különbséget kell tenni a zártvégű és a nyíltvégű lízingszerződések között. Zártvégű pénzügyi lízing esetén a lízingbe vevő az adóalany, mert ő a széljegyre felvett tulajdonos, tehát a szerződésben meghatározott időtartam lejárta után az ő tulajdonába kerül az ingatlan. Ugyanakkor a nyíltvégű pénzügyi lízing esetén a futamidő végén nem biztos, hogy a lízingbevevő tulajdonjogot szerez, ezért főszabályként a lízingbeadó cég az adókötelezett.

Lévai egyébként arra is felhívta a figyelmet, hogy szerinte azzal mindenki rosszul járna, ha az ügyfelek most felbontanák az egy-két éve kötött szerződésüket, azok ugyanis zömében deviza alapúak, márpedig most magasabban vannak az árfolyamok, mint akkor.

Arról egyelőre nem készült elemzés, hogyan változna a lakáslízing-piac helyzete, ha az ingatlanok után a lízingcégeknek, illetve az ügyfeleknek is meg kellene fizetniük a terhet – tette hozzá a szövetség főtitkára.