Figyelem! Módosult a társasági és az osztalékadóról szóló törvény

A 2009. évi CXVI. törvény módosítása során a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény is módosul. Itt elsősorban a külföldi társaságok adózásához nyúltak hozzá az illetékesek. Egyértelművé vált, mikor kell itthon adózni. No, persze azért vannak kivételek.

Pontosabb lett a külföldi társaság fogalma

A kormány, amikor a 2009. évi CXVI. törvényt megalkotása során hozzányúlt a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényhez, akkor kezdésként az ellenőrzött külföldi társaság fogalmát bővítette ki. Ezzel a lépéssel világossá vált, hogy pontosan milyen társaságok, mikor, miért kerülnek ebbe a kategóriába.

Így nem meglepő módon, ha a külföldi személy, illetve az üzletvezetés helye alapján külföldi illetőségű cég az adóéve napjainak többségében a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint belföldi illetőségű tényleges tulajdonossal bír (részesedéssel rendelkező), akkor ellenőrzött külföldi társaságnak minősül – most már ez áll a társasági adóról szóló törvény 4. §-ának 11. pontjában., ahol azt is rögzítették, hogy: ebbe a kategóriába tartozik az a külföldi társaság is, amelynek az adóévben elért bevételei többségében magyarországi forrásból származnak.

Ha viszont a külföldi társaság székhelye, illetősége az Európai Unió tagállamában, az OECD tagállamában vagy olyan államban van, amellyel a Magyar Köztársaságnak hatályos egyezménye van a kettős adóztatás elkerülésére, és amely államban valódi gazdasági jelenléttel bír, nem kell a rendelkezést alkalmazni, ha:

• Valódi gazdasági jelenlétnek minősül a külföldi társaság- és az adott államban lévő kapcsolt vállalkozásai által saját eszközzel és munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalókkal végzett termelő-, feldolgozó-, mezőgazdasági-, szolgáltató-, befektetői-, valamint kereskedelmi tevékenység. De csak akkor, ha ebből a tevékenységekből származó bevételek összege eléri az összes bevétel legalább 50 százalékát. (Ráadásul a valódi gazdasági jelenlétet az adózónak kell bizonyítania.)

• Befektetői tevékenységnek minősül a tulajdoni részesedést jelentő tartós befektetés, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír megszerzése, tartása és elidegenítése, valamint az adott államban az értékpapírokra, befektetési szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok által meghatározott, illetve a pénzügyi szolgáltatási-, befektetési szolgáltatási tevékenység felügyeletét ellátó hatóság által felügyelt, illetve engedélyezett alap, társaság vagy egyéb szervezet. Ezek mellett befektetői tevékenységnek minősül az adott állam illetékes hatóságának engedélyével rendelkező alapkezelő által kezelt – ugyanazon országban alapított vagy bejegyzett – alap, társaság vagy egyéb szervezet befektetése, illetve tevékenysége.

• Nulla vagy negatív eredmény és adóalap esetén a külföldi állam által jogszabályban előírt társasági adónak megfelelő adó mértékének el kell érnie a törvény 19. § (1) bekezdésében előírt mérték kétharmadát. (1996. évi LXXXI. 19. § (1) pontja szerint a társasági adó a pozitív adóalap 16 százalékának a kétharmada.)

• A külföldi társaság adóéve alatt a részesedéssel rendelkező adóévének utolsó napján vagy napjáig lezárult utolsó adóévet kell érteni.

• E rendelkezéseket önállóan alkalmazni kell a külföldi társaság székhelyétől, illetőségétől eltérő államban lévő telephelyére is.

• E rendelkezés alkalmazásában tényleges tulajdonosnak minősül az a magánszemély, aki a külföldi társaságban közvetlenül vagy közvetve a szavazati jogok vagy a tulajdoni hányad legalább tíz százalékával vagy – a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – meghatározó befolyással rendelkezik.

• Nem minősül ellenőrzött külföldi társaságnak az a külföldi társaság, amelyben az adóév első napján már legalább öt éve elismert tőzsdén jegyzett személy vagy kapcsolt vállalkozása az adóév minden napján legalább 25 százalékos részesedéssel rendelkezik.

Adózás itthon

Az ingatlannal rendelkező társaságoknak bizonyos esetekben itthon kell adózni – módosították a törvény 4. §-ának 18/a pontját. Így itthon kell adózniuk azoknak a társaságoknak ahol,

• A beszámolóban az szerepel, hogy a belföldi illetőségű adózónak- vagy külföldi vállalkozónak a kapcsolt vállalkozásainak piaci értékének együttes összegéből a belföldön fekvő ingatlan értéke több mint 75 százalék.

• A részvényes vagy a csoport valamelyikének részvényese az adóév legalább egy napján olyan államban rendelkezik külföldi illetőséggel, amellyel a Magyar Köztársaság nem kötött a kettős adóztatás elkerüléséről egyezményt vagy az egyezmény lehetővé teszi az árfolyamnyereség Magyarországon történő adóztatását.

A paragrafus e pontjánál egyébként törvényt módosítók segítségképpen egyértelműsítették, hogy például mi minősül beszámolónak. Így beszámoló alatt az adóévre vonatkozó, a naptári év (első ízben 2011.) május 31-éig rendelkezésre álló beszámolót kell érteni. De például feketén-fehéren az is rögzítve lett, hogy az adózónak az ingatlan arányának megállapításához szükséges adatokról a naptári év július 31-éig tájékoztatnia kell a csoporthoz tartozó valamennyi kapcsolt vállalkozását.

Amit hozzácsaptak

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény számos helyen kiegészült a módosítás során. Így például a 16. §, amely a társasági adóalap módosításának különös szabályait taglalja, a következő (16) bekezdéssel egészült ki. Így került még inkább az egyéni cég is a célkeresztbe, fontos tudni például, hogy:

• Bár az alapító egyéni vállalkozó a megszűnésekor nyilvántartott fejlesztési tartalékot a törvény 7. § (15) bekezdésében foglaltak szerint oldhatja fel, a felhasználására rendelkezésre álló időpont meghatározásakor viszont a kezdő időpontnak azt az adóévet kell tekintenie, amelyben a vállalkozó a fejlesztési tartalékot vállalkozói bevétel csökkentésként érvényesítette. Ezek mellett számításba kell venni az egyéni vállalkozó megszűnéséig eltelt adóéveket is.

• Bár az alapító egyéni vállalkozó által a személyi jövedelemadó törvény előírása alapján érvényesített kisvállalkozói kedvezményre a 8. § (1) bekezdés u) pontjában foglaltakat alkalmazhatja, az eredmény csökkentése adóéveként viszont a vállalkozói bevétel csökkentésének adóévét kell tekintenie. Kezdő időpontnak viszont mindig adóévet kell tekinteni, amelyben az alapító egyéni vállalkozó a kisvállalkozói kedvezményt érvényesítette.

• Az alapító egyéni vállalkozó által a személyi jövedelemadó törvény előírása alapján érvényesített foglalkoztatási kedvezményre a 8. § (1) bekezdés v) pontjában és (6) bekezdésében foglaltakat alkalmazza, azzal a kikötéssel, hogy az igénybe vett kedvezmény alatt a vállalkozó az érvényesített vállalkozói bevétel csökkentés összegét érti, a kedvezmény igénybevételének időpontjának pedig a vállalkozói bevétel csökkentés adóévét tekinti.

A fentiek mellett törvény átmeneti rendelkezéseket szabályozó része is kibővült, de a záró rendelkezések sem maradtak érintetlenül. Így például ma már bárki elolvashatja, hogy például az adózónak mikor nem kell a 22/B. § (15) bekezdésében foglaltakat alkalmazni, vagy, hogy az adózónak mikor, miért nem kell a 22/B. § (6) és (9) bekezdéseiben előírt időtartamba beszámítania azt az adóévet, amelyben az adózó nem vett igénybe adókedvezményt. A mostani módosításnak köszönhetően a törvény vége is mással zár, ami azt fekteti le, hogy mi alapján minősül valami regionális beruházási támogatási programnak.