Nincs gáz! Van gáz a Makói-árokban! + Videó

Az ún. Makói-árokban tett látogatásunkkor Szabó György, a Falcon-TXM igazgatója optimistán nyilatkozott a 6000 méteres mélységben szunnyadó gázvagyon kitermelhetőségéről. A feltörő gáz minősége nagyon jó, a technológia adott, de további kutatásokra, „finomhangolásra” van szükség. Most újabb fúrásponton vizsgálják a talajszerkezetet és a szénhidrogén összetevőit. A nagy volumenű termelést 2012-ben szándékoznak beindítani.

Optimisták a novemberi ködben

„Bár adódnak nehézségeink, semmi okunk arra, hogy optimizmusunk cserben hagyjon” – mondta Szabó György a Falcon-TXM igazgatója a makói terepbejáráson, amikor a sajtó munkatársai bepillantást nyerhettek egy nemrég mélyített fúráspont mindennapjaiba. A Makói-árok 6000 méteres mélységben szunnyadó gázvagyonát a szakemberek 1400-4500 milliárd köbméter közé becsülik. Ez akár 100 évre biztosíthatná Magyarország gázellátását. Azonban egy hónapja híre ment, hogy a Földeák-1 kút tesztfúrásai eredménytelenek, ezért az ExxonMobil felhagy a Makói-árok nem hagyományos szénhidrogén (CH) lelőhelyeinek kutatásával. A Falcon-központban viszont hozzátették, hogy a most kapott eredmények nem jellemzik a makói árok teljes szénhidrogén potenciálját. „Az ExxonMobil nem vonul ki a magyar piacról, csupán ideiglenesen felfüggeszti tevékenységét” – tette hozzá az igazgató az ófölddeáki sajtótájékoztatón. Korábban úgy járta be a világhálót a falu, mint az új magyar Dallas, de egyelőre cowboykalapok helyett marad a 13. századi erődtemplom és három szép nemesi kúria.

Termelni akarnak

Felmerült a szolnoki bányakapitány korábbi nyilatkozata is, miszerint 2012-ben a termelési engedély visszavonására kerülhet sor. E kijelentés előtt a Falcon-TXM értetlenül áll, hiszen most is fizetnek 12 %-os bányajáradékot, vagyis szénhidrogén-kitermelés folyik, ezért is épült meg az algyői gázelosztó állomásig futó gázvezeték. A Falcon részére a koncesszió 35 évre biztosít jogot bányászati tevékenységre, amelyből már 15 év letelt, hiszen egy Gustavson nevű svéd cégtől vették át a kutatást, viszont a koncesszió meghosszabbítható a 35 év felével. A projekt 2007-ben jutott el abba a stádiumba, hogy az eddigi 300 millió eurós beruházás feltárta azokat a készleteket, amelyek alapján termelési engedélyt kapott a Falcon. A törvény szerint a bányatelek megalapításától számított 5 éven belül meg kell kezdeni a termelést, vagy tárgyalni kell a minisztériummal a szerződés meghosszabbításáról. Viszont a járadék is magasabb lehet. A nem-hagyományos lelőhelyek kitermelése annyira újdonság, hogy az 1993-as bányatörvényben is csak egy-két éve nevesítik a 49. paragrafusban, mint „nem hagyományos eredetű és különleges eljárással kitermelhető szénhidrogén”. Vagyis mikor a Falconra ruházták a koncessziót, még a törvény sem értelmezte a nem-hagyományos lelőhely fogalmát.

Megvan a technológia

A Falcon a MOL és az ExxonMobil partnerségével konzorciumot hozott létre. A nem-hagyományos CH-előfordulások kitermelése ugyanis különleges technológiát, szakértelmet, és mindenekelőtt rengeteg kockázati tőkét igényel. Szabó György megerősítette, hogy 2012-től tervezik a termelés nagy volumenben történő beindítását. A makói gázt ún. hidraulikus rétegrepesztéssel lehetne a felszínre hozni, hiszen az anyakőzetek rossz áteresztőképessége miatt a CH nem tud elmozdulni, ezért ki kell szabadítani előfordulási helyéről.

A technológia, amelyet az amerikai Sziklás-hegységben már alkalmaznak, itt is rendelkezésre áll, de az eltérő talajszerkezet miatt „finomhangolásra” van szükség, hiszen nálunk jelentős különbségek adódnak a nyomás és a hőmérséklet tekintetében. 2008-ban az USA-ban a kitermelés összvolumenének felét már az új technológiával érték el.

Nehézségek

A technikai feltételrendszer napról napra fejlődik, hol van már a hatvanas évek vége, amikor Denvertől 100 kilométerre négy hirosimai atombomba erejével egyenértékű robbantással akartak lejutni a több ezer méteres mélységbe szénhidrogén után kutatva. „A Makói-árok területén azonban három fő problémára megoldást kell találni” – magyarázta Szabó György. Egyrészt a kitermeléshez kritikus jelentőséggel bír a megfelelő repesztő folyadék kiválasztása, ezért további teszteket kell elvégezni.

Másrészt nagy mennyiségű energia bevitelre  nagyságrendileg 10-50 ezer hidraulikus LE teljesítményre van szükség. „Barlang” helyett kiterjedt mikrorepedésekre, majd azok kitámasztására van szükség. Harmadrészt kiemelkedően fontos a szénhidrogénrendszer fizikai paramétereinek, az ún. kőzetmátrix feszültségállapotának a minél nagyobb felbontású tisztázása. „E problémák megoldása kulcsfontosságúnak ígérkezik a Makói-árokban található jelentős szénhidrogénvagyon költséghatékony kitermelésében. Ezek a kihívások innovatív alap- és alkalmazott kutatásokat igényelnek, amelyek költségigénye ma még csak nehezen becsülhető.”

Meg fogja érni?

Továbbá felmerült az is, hogy egyáltalán 5000-6000 méteres mélységből a szénhidrogén kitermelés gazdaságos lehet-e. A kérdésre Szabó György azt válaszolta, hogy ha a világpiacon 50 dollár felett van egy hordó olaj ára, akkor beszélhetnek gazdaságosságról. Emellett a fúrásmélyítés műveletének költségeit is csökkenteni kell jelentősen, jelenleg ugyanis egy fúrás 40-50 millió dollárba kerül. A Falcon-TXM vezetője azért is optimista, mivel a szakértők becslése szerint az Európai Unió gázfogyasztása hosszú távon – 20-30 évet számolva – egyértelműen növekedni fog. Figyelembe véve az energiahordozó szerkezet változásait is, rövid távon nem valószínű, hogy a gáz kiváltható lenne. A gáz előreláthatóan még 80 évig biztosítja az ellátást.