Szakmai kerekasztal: miért nincs ingatlankamara?

Az ingatlanpiac neves szereplőit egy asztalhoz ültettük, hogy különböző témákat vitassunk meg velük. Írásunk első részében azt firtatjuk, miért lehet mindenkiből ingatlanközvetítő, és mi az oka annak, hogy a mai napig nincs egységes kamara.

Ingatlanmagazin: Nyár elején úgy becsülték, az ingatlanközvetítői létszám 40 százalékkal csökken. Már akkor elhangzott, hogy a válság ugyan tisztulást hoz, de sajnos olyan jó szakembereknek is le kellett húzni a rolót, akik nem képeztek elegendő tartalékot.Valóban így történt?

Beák Attila: Pontosan így történt, és még így is lesz.

Ingatlanmagazin: További létszámcsökkenés várható?

BA: Igen, de százalékot nem tudnék mondani. Az ingatlanértékelői szakmában nagyjából rendet lehetett csinálni, de az ingatlanközvetítőiben nem sikerült. Magyar Ingatlanszövetségként (MAISZ) létrehoztuk például az EUFIM tanúsítványt. Aki ezzel a végzettséggel rendelkezik, azt elfogadják a bankok is szakértőnek. Az ingatlanközvetítőkkel ezt nem lehetett megcsinálni, nem volt rá igény. Ennek oka, hogy ha nyitunk egy irodát, egyvalakinek kell rendelkeznie az előírt OKJ-s végzettséggel, az alá tartozóknak már nem. Volt például szerencsém előadást tartani egy kéthetes tanfolyamon, amely nagyjából csak a sales technikáról szólt, és amelyen sajnos nem kerültek szóba olyan fontos szakmai kérdések, mint például az, hogy milyen födémtípusok és ablakrendszerek vannak. Már-már közhely, hogy az a gond, hogy nincs meg a jogszabályi háttér, senkit nem érdekel, hol tart az ingatlanközvetítői szakma.

Ingatlanmagazin: Konkrétan kinek kellene foglalkoznia ezzel?

Németh Miklós: Novemberben lépett érvénybe egy rendelet, amely az ingatlanközvetítők jegyzőnél történő névjegyzékbe vételéről szól. Ez jelent egyfajta elmozdulást, de ez kevés. A bejegyzést nem követi semmi. Nincs kontroll, szakmai utánkövetés. Ez utóbbi a szövetségek feladata és kötelessége, így az ezekhez való tartozás egyben egy “névjegy”, amely erősíti a cégek piaci pozícióját.

BA: Névjegyzék ráadásul eddig is volt, de nem volt kötelező szerepelni rajta. Én például 28 éve vagyok a szakmában, de soha senki nem kérte el a MAISZ igazolványom.

Ingatlanmagazin: A szervezet honlapján láttunk csak ilyet, élőben nem. Olyan mint egy bankkártya, az van ráírva, aláírás nélkül érvénytelen. Nincs aláírva.

BA: Hát ez az, mert nem kéri senki. De ezennel aláírom.

Ingatlanmagazin: Most nevetünk, de valójában szomorú, hogy nem kéri el senki…

NM: Igen, és ideje lenne, hogy létrejöjjön egy olyan szakmai testület, amelynél regisztrálni tudnak a szakemberek. Ez értelemszerűen egy kamara lenne.

Sztranyák József: Szerintem a kamarához nem csak a jogszabály hiányzik, hanem az egységes szakmai és politikai akarat is. A Magyar Ingatlan Tanács 2002-ben létrehozta a Magyar Ingatlan Fórumot, amely azon egységesen gondolkodó szakmai szervezetekből jött létre, amelyek létre kívánták hozni az ingatlanosok kamaráját. Idén októberben életre hívtuk a Magyar Ingatlanszakmai Minősítő Rendszert (MIMIR) is, hogy legyen valami kamaraszerűség, amíg nem jön létre a kamara. Meghívtuk valamennyi ingatlanszakmai szervezetet, a MAISZ-t, a MIÉSZ-t, stb. Okulva az előző évek tapasztalataiból, nem akarjuk, hogy a Magyar Ingatlan Tanács legyen a gyűjtőernyő, de legyen egy rendszer, például a MIMIR, amelyen keresztül a polgárok, a különböző nemzetiségű fejlesztők, befektetők, önkormányzatok, állami entitások ingatlanszakembert választhatnak. Ha valaki mondjuk Karakószörcsökre megy, ki tudja választani az ott dolgozó Kovács János ingatlanértékbecslőt, -közvetítőt, társasházkezelőt, létesítménygazdálkodót, akárkit. A rendszer széleskörű, gyors elterjesztéséhez az is kell, hogy mindehhez publicitást kapjunk. Egyébként a MAISZ EUFIM-tanúsító rendszere is azért jött létre, mert az értékbecslőket szűrni kellett. Úgy gondoljuk, egy hasonló rendszert kellene létrehozni, szakmai alapon, egyedül ez növelhetné a társadalmi bizalmat. Így például nem fordulhatna elő, hogy egy ’91-ben végzett ingatlanos kolléga értékbecslésén elszörnyülködünk.

SzJ: Fontos az is, hogy a képesítéseknek nem örökre kellene szólniuk, azokat felül kellene vizsgálni, ugyanúgy, ahogy jelenleg a MAISZ EUFIM minősítést. Nem esnek tehát messze egymástól az álláspontok, érdemes leülnünk egymással, mert valamennyi szakmai szervezet összefogásával létre tudnánk hozni egy előkamarát.

Ingatlanmagazin: Mégsem ülnek le egymással tárgyalni a szakmai szervezetek. Mi hiányzik?

BA: Mint említettük, legelőször is a jogszabály. Meg kellene változtatni azt a jogszabályt, amely az ingatlanközvetítést szabályozza. Ez egy ’89-es, egyoldalas dokumentum, ami semmiről nem szól. Illetve de, föl van sorolva benne, ki végezheti ezt a tevékenységet: gyakorlatilag mindenki, aki elvégez egy tanfolyamot.

NM: Én egy dolgot nem értek. Nálunk tízből két lakást adnak el közvetítők, ami nagyon alacsony arány. Ebből látszik, hogy a szakma érdeke lenne, hogy egyre több “hús” jusson a piacra, mert abból élünk. De akkor hol a közös nevező?

BA: Én azt sem értem, hogy a politika miért megy el a téma mellett. A nemzeti vagyon jelentős része ingatlanban van, amit mi kezelünk, fejlesztünk, szakértsünk, ha úgy tetszik, őrzünk. Gazdasági szempontból a miénk az egyik legfontosabb szakma.

NM: Igen, kicsit olyan ez, mint a mezőgazdaság. Húzóágazat lehetne, ha foglalkoznának vele. Volt például egy nagyon jó kezdeményezés, az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal (OLÉH), amely megpróbálta egy egységbe fogni a jogosítványokat, az emberanyagot – egyszóval mindent. Meg is szűnt, méghozzá 2006-ban, egyetlen döntéssel, jogutódja azóta sincs. Állítom, ez a nap volt az ingatlanszakma egyik fekete napja.

SzJ: Az OLÉH már csak egy hattyúdal volt. Az igazi gond, hogy korábban megszűnt az Építési és Városfejlesztési Minisztérium.

NM: Igen, de az még egy korábbi gazdasági rendszerben működött, fenntarthatatlan lett volna.

SzJ: Valóban, de ma akkor is négy külön minisztériumnál találod meg az építésügyet, ami abszurd. Sőt a minisztériumoknál is több korábbi osztály szakágával foglalkozik egy, az előbbiek szerint ugyancsak leterhelt munkatárs – minisztériumonként más aspektusból közelítve a szakmát. Tőlük várják el, hogy kreatívak legyenek, alkossanak, szabályozzanak és ellenőrizzenek, ami ugye teljes képtelenség. Magyarán nem történik semmi.

NM: Pedig fontos lenne, hogy ténylegesen is törődjenek a szakmával. Nem számít, ez mibe kerül, mert a bürokrácia fenntartásának költsége a beáramló pénz mennyiségéhez képest elhanyagolható.

Ingatlanmagazin: Ezt úgy értsük, ha pörögne az ingatlanpiac, bőven visszahozná a serkentésére fordított pénzt?

NM: Igen, de ehhez átgondolt koncepcióra lenne szükség, és napi szintű döntésekre. Nem arra, hogy májusban fölvetődik a kérdés, novemberben pedig megszületik a válasz. Az sem lenne sok, ha minisztériumonként 40 ember foglalkozna a témával.

SzJ: Visszaérkeztünk a kiindulópontra, azaz megfelelő gazdasági-társadalmi fejlesztési modellt kellene felállítani. Ebben konszenzus kellene.

NM: Ezek a modellek léteznek, de valahol elakadnak. Olyanok, mint a billiárdgolyók.

Ingatlanmagazin: A képzés szabályozását sem sikerül megoldani, a szakma egyik legnagyobb fájdalma, hogy bárkiből lehet ingatlanos. Mi az a végzettség, amelyet valamennyien elfogadnának?

BA: Semmi baj az 52-es OKJ-s képesítéssel. De az legyen meg. Ha rajtam múlna, azt írnám elő, hogy aki ebben a szakmában dolgozik mondjuk sales-esként, az is értsen a szakmájához. Nem arról van szó, hogy minden közvetítőnek legyen MAISz által kiadott EUFIM személyi tanúsítványa, mert az már egy magasabb szint. Mi azt szeretnénk, hogy a valójában közvetítőként dolgozó sales-es és menedzser – vagy hívják őket akárhogyan – ténylegesen rendelkezzen ingatlanközvetítő végzettséggel.

Ingatlanmagazin: Magyarul, ha én kinéznék egy hirdetést az ingatlan.com adatbázisból, tárcsáznám az abban megadott számot, azt minimum egy OKJ-s végzettségű közvetítőnek kellene felvennie?

BA: Erről van szó.

SzJ: Sőt továbbmegyek. Azt is szeretnénk, hogy ha az oldalon megjelenik például Beák Attila, látszódjon a neve mellett az ingatlanszakmai regisztrációs logó, és le tudjam ellenőrizni a végzettségét.

BA: Igen, ez az, amiben mindannyian egyetértünk.

Folytatjuk

Szerkesztőségünk a szakma@ingatlanmagazin.com címre várja az építő jellegű kommenteket, kritikákat. Várjuk továbbá a javaslatokat arra, hogy olvasóink mely szakembereket és mely témákat látnák szívesen a magazin felületén.