Világpénz: mi jöhet a dollár után?

Jelenleg a dollár tölti be a világ vezető valutájának szerepét, de hatalma meginogni látszott az utóbbi években. Elemzők szerint ez még csak a kezdet.

Gyarmatból világelső

Hátránnyal alig, de annál több előnnyel jár egy ország számára az, hogy pénzneme a világpénz funkcióját is betölti. A legfontosabb előny az, hogy a világpénz a tartalékvaluta státusát is magába foglalja. A tartalékvalutát kibocsátó ország olcsóbban vásárolhat termékeket, mert a többi országnak minden tranzakciónál az átváltás költségét is meg kell fizetnie. Tartalékvaluták évezredek óta léteznek, lényegében mindig az a pénznem számított annak, amiben a nemzetközi pénzügyi tranzakciók zajlottak.

Ahhoz, hogy egy deviza betölthesse a világpénz-funkciót, több feltételnek is meg kell felelnie. Először is egy olyan konvertibilis nemzeti pénznek kell lennie, amelyet szívesen tartalékolnak, váltanak, használnak gazdasági tranzakciókhoz, sőt a helyi pénz helyettesítőjeként is szívesen elfogadnak az országhatárokon kívül. Ezen kívül a kibocsátó országnak méretében akkorának kell lennie, hogy a világgazdaság számára elegendő, forgó pénzállományt tudjon kibocsátani: vagyis képes legyen pénzzel ellátni a világgazdaságot. Másrészt fontos, hogy az ország jegybankja legyen képes viszonylag stabil értéken tartani a kulcsvalutát.

Miért pont a dollár?

Az amerikai dollár azért volt képes világszinten meghatározó pénzzé válni, mert az amerikai gazdaságot a második világháború viszonylag megkímélte, ami később jelentős növekedési előnyt jelentett. A Bretton Woods-i rendszerben a dollár központi szerepet kapott, mivel az Egyesült Államok vállalta, hogy az arany árához viszonyított fix összegért átváltja az érintett valutákat.

Ennek következtében számos európai ország, illetve Japán és Kína is leértékelte saját pénznemét a dollárhoz képest, ezzel serkentve a hazai termékek exportját. A többi nemzeti valuta értékének a stabilitása akkor volt biztosítható, ha a dollárhoz rögzítik az értéküket, és dollártartalékokat halmoznak fel.

Emellett az amerikai gazdaság gyors fejlődésének köszönhetően rengeteg dollár áramlott ki a világpiacra. Az exporttöbblettel rendelkező országok dollártartalékaikat visszaforgatták Észak-Amerikába, főleg amerikai állampapírokat, kötvényeket vásárolva. Így kúszhatott az utóbbi években évi 750-800 milliárd dollárra az USA kereskedelmi és fizetési mérlegének hiánya, az államadóssága pedig 8500 milliárd dollárra.

Az Egyesült Államok a kínai gazdaság legfőbb export célpontja, Kína pedig a kereskedelmi többlete révén hozzá befolyó dollár milliárdokat amerikai államkötvényekbe fektette. Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy 2008-ra Amerika legnagyobb hitelezője Kína lett.

Mi történik jelenleg?

A dollár 2002 óta értékének 40 százalékát vesztette el az euróval szemben. Október folyamán rekordméretű dollárcsökkenést tapasztalhattunk. Mindezt azért, merte az amerikai jegybank, a FED közölte, hogy támogatnák a jelzálog fedezetű értékpapírok felvásárlásának felpörgetését, aminek következtében a pénzkínálat növekedne. Másképp fogalmazva az állam idén felvásárolta az értéküket vesztett, ingatlanfedezetű kötvényeket, pénzt pumpálva a gazdaságba. A Fed azonban várhatóan ki fogja „szívni” ezt a pénzt a gazdaságból.

Míg a dollár súlya negyedszázada még 80 százalék körül volt a globális valutatartalékokban, szerepe 2008-ra 64 százalékra csökkent. A második helyen álló euró részesedése az ezredfordulón 19 százalék volt, 2008 végére 26,5 százalékra emelkedett. Kanada tartalékaiban az euró aránya ma már némileg meghaladja a dollárét.

A dollár utóbbi években látott értékvesztése és a globális gazdasági játéktér átrendeződése bizonytalanságot gerjeszt a dollár globális vezető szerepével kapcsolatban. Egyre gyakrabban merül fel, hogy nem lenne-e érdemes létrehozni egy másik világdevizát? A világpénz-funkció elvesztése magával hozná a dollár iránti kereslet csökkenését. A tartalékok átstrukturálása miatt a piaci kínálat növekedne, így az amerikai pénz értéke tovább csökkenne.

A legnagyobb értékpapír vásárlók, Kína, Japán, India valamint a kőolaj-kitermelő országok esetében feltevődik a kérdés, hogy milyen mértékben érdekeltek a dollár világpénzként való megtartásában? A helyzet paradox: senkinek nem érdeke a dollár gyengülése, hiszen hatalmas dollártartalékaik értékének esését vonná maga után. Ugyanakkor a dollár jelenleg tapasztalható értékvesztése miatt egyre sürgetőbb a tartalékok diverzifikálása, hogy ezáltal ellensúlyozzák gyengülésből és az amerikai kincstári értékpapírok alacsony kamatából adódó veszteségüket.

Júniusban először találkoztak Jekatyerinburgban a BRIC tagállamok, ahol szóba került, hogy a feltörekvő országok egymás pénznemeiből is vásárolhatnának valutatartalékaik diverzifikálása céljából. A javaslat hátterében – a dollár elértéktelenedése mellett – a nemzetközi gazdasági erőviszonyok változása, a feltörekvő országok világgazdasági szerepének megerősödése áll. A BRIC csoport tagjai Brazília, Oroszország, India és Kína, négy erős és növekvő gazdasági potenciállal rendelkező ország. Jelenleg a négy ország a világ GDP-jének 15 százalékát teszi ki.

Eközben látni kell, hogy az amerikaiak erősen ellenérdekeltek: egyrészről a pénzkibocsátással járó nyereség (az úgynevezett seigniorage-bevétel) náluk jelentkezik, másrészről viszonylag szabadon tudnak pénzt kibocsátani anélkül, hogy ezzel a belső inflációt növelnék. A dollár leértékelődése is előnyükre válik, mivel serkenti az exportot és ezzel a gazdaság élénkülését.

A cikk további része a Transindex oldalán olvasható