Róna Péter: vér nélkül nem úszhatjuk meg az elitváltást?

Dr. Róna Péter független közgazdász nemzetközi jogot tanít az ELTE-n. Arról beszélgettünk, hogy válság idején az uralkodó elit veszi a kalapját, és távozik. Demokráciákban. Nálunk soha. Csak vérrel és forradalommal. Lehet-e békésen ajtót mutatni a félművelt, korrupt és szervilis magyar elitnek? Emellett még az IMF-hitel szerepét boncolgattuk, valamint a banki hungarikumot: az egyoldalú szerződésmódosítást.

A riport első részét “A magyarokat már 20 éve megették a neoliberálisok” itt olvashatja

– A válság Magyarországon felnagyította a piacgazdaság helyi változatának alapvető problémáit is. Ha leegyszerűsítve a dolgot, a világot centrális, félperifériális és perifériális területekre osztjuk, akkor Magyarország már jó régóta bennragadt a félperifériában. Változhat-e ez a „dagonyaállapot”?

– Ki tudunk törni. Én azt mondom, hogy Magyarország alapvető gazdasági és társadalmi gondjai nemzetközi összehasonlításban nem tartoznak a legsúlyosabbak közé. Ez megoldható helyzet. Csak sajnos alapattitűd nálunk a pesszimizmus és a kishitűség. A kitörésre vonatkozóan tudok adni gazdasági szintű választ is, de ennél fontosabb és izgalmasabb az, hogy kulturális átalakulásra van szükség. Ennek a jeleit felfedezni vélem a felszín alatt. De ezek még nem kristályosodtak ki.

Én 1964-ben lettem oxfordi diák. Ez volt a Beatles, a Rolling Stones, a beat nagy korszaka, ami Anglia életében egy óriási kulturális forradalmat eredményezett. Amikor Angliába érkeztem, akkor ez egy tespedő, pesszimista, teljesen eltévedt, versenyképtelen, anarchikus közösség volt, és amikor elmentem onnan három évvel később, akkor Nagy-Britannia egy virágzó, izgalmas ország lett. A fordulat nem gazdaságpolitikai, hanem kulturális eszközökkel történt. Jött egy generáció, ami megmutatta, hogyan kell élni és boldognak lenni, nem pedig a szülei életét akarta élni.

– De ott a 20. század kataklizmái nem roppantották meg a középosztály derékhadát, amely mindig is kulcsszerepet játszik egy nép életében.

– Mi hajlamosak vagyunk túldimenzionálni a tragédiáinkat és balsorsunkat. A britek mindkét világháborúban óriási veszteségeket szenvedtek, 1945 után pedig elvesztették a világtörténelem legnagyobb birodalmát. Ez óriási lelki, pénzügyi, gazdasági hatással volt rájuk. És ezután jöttek a hatvanas évek, ami átalakította a társadalom struktúráját, gondolkodását, egészen új iparágak jöttek létre. Ez velünk is megtörténhet, már ami a gazdasági és kulturális felületét érinti a kérdésnek. Nekünk arra kellene koncentrálnunk, amit a közgazdaságtan komparatív előnynek vagy kulcsképességnek nevez. Teljesen értelmetlen olyan dolgokkal foglalkoznunk, amelyeket mások jobban csinálnak. Viszont vannak olyan adottságaink, képességeink, amit viszonylag rövid időn belül a világ vezető szintjére tudunk fejleszteni. Ott van a gyógyvíz. A világ 4. vagy 5. legnagyobb és minőségileg legkiválóbb gyógyvízállományával rendelkezünk. Erre fel lehetne építeni egy óriási ellátórendszert, turistaparadicsomot, ami a nemzetgazdaság nagyon jelentős tényezője lehetne.

– De ki lesz az az új elit, aki ezt végrehajtja? Másképp szólva, hogyan lehet eltávolítani a hatalomból a félművelt, nem innovatív, velejéig korrupt, szervilis vezető garnitúrát?

– Amikor az 1929-33-as világgazdasági válság visszavetette Amerikát, akkor az amerikai gazdasági és társadalmi struktúrában egy teljesen gyökeres elitváltás következett be. Nem volt forradalom, nem voltak véres utcai harcok, a válságért felelős elit egyszerűen lekerült a porondról. Most ugyanez zajlik Amerikában. A Bush-féle elitnek vége. Akik a gazdaságot irányították, vezetők voltak a minisztériumokban, bankokban, kutatóintézetekben – azoknak vége. Mindenkinek kivétel nélkül. Az persze nagyon érdekes kérdés, hogy Magyarország hagyományosan az ilyen elitcserére nem képes.

– Csak vérrel?

– Hát igen! Nem tudjuk megcsinálni azt, hogy köszönjük szépen, tessék akkor felállni, valami más fog következni. Ez egy nagy kérdés, amire nem tudom a választ. De az kézenfekvő tény, hogy világszinten az olyan jellegű válságokat, amit most Magyarország átél, jellegzetesen széleskörű elitváltás követ. Ilyen szempontból mi kilógunk a sorból. Ha egy elit odavezet egy országot, ahová mi kerültünk, akkor annak mennie kell.

– A magyarországi multiknál szocializálódott és dolgozó fiatal magyar értelmiség, juppi réteg képes lehet az elitcserére? Hiszen nálunk azért erősen szervilis munkaadó-munkavállaló kapcsolatokról, egyfajta gyarmatosításról is beszélhetünk, vagyis ha nem a hozzáadott érték a fontos, hanem a bérmunka, ahogy ön is fogalmazott, akkor ez nem egy öntudatos, karakteres társadalmi réteg. Vagy nem?

– Ez kérdés, én nem tudom. Már láttam csodákat az életemben. Nagy társadalmi átalakulásokat, amelyeket nem lehetett előre látni, mégis bekövetkeztek. Az tény és való, hogy történelmileg ennek az országnak a belső átalakulási képessége nagyon alacsony.