Lakberendezési kisokos: a dohányzóasztal

Az egyik legrégibb és legpraktikusabb bútordarab, a nappali középpontja, mely még a nem dohányzóknak is kell.

Mióta?

Az asztal az ókori közel-keleti civilizációk alacsony talpazatra emelt kerek tálcáiból alakult ki. A magyarok a honfoglalás után, valószínűleg a szlávoktól vették át a bútort és a nevét is. A kávézó vagy dohányzóasztal Nyugat-Európában először a 15. századi Olaszországban jelent meg, majd a viktoriánus Angliában tett szert nagy népszerűségre, ahol kezdetben a kanapék háta mögött tartották, majd török és főleg japán hatásokra később a szófák elé került. A dohányzóasztal az első világháború után terjedt el széles körben, s az egyik legfontosabb berendezési tárgyunkká vált. Ha nincs kanapénk, az alacsony asztal mellé párnákra is ülhetünk, s étkezőasztal híján akár innen is csemegézhetünk a vendégekkel. Ha nincs elég polcunk, a szép albumokat, dekorációs tárgyakat, virágokat akár ezen is tarthatjuk. Mivel a dohányzóasztal általában a nappali közepén áll, az egész szoba – sőt, a nappali fontossága miatt akár az egész ház – stílusát is meghatározhatja.

Miből?

A dohányzóasztal anyaga lehet üveg, fa, fém, műanyag, raffia, kő, de készülnek asztalok speciálisan kezelt papírból is. A nagy nyomással préselt papírból készülő kompakt lapok ugyanis rendkívül strapabíróak. A dohányzóasztal teteje készülhet a lábak anyagából, de divatosak a kerámialappal vagy magvakkal, kávészemekkel díszített fedőlapok is.

Mekkora?

Fontos alapszabály, hogy a dohányzóasztal a kanapé ülőmagasságával nagyjából megegyező legyen, hossza pedig körülbelül a kanapéhossz kétharmadának feleljen meg. A dohányzóasztal ideális magassága 40-50 cm között van, de természetesen ennél alacsonyabbakkal is találkozhatunk. A fél méternél magasabb dohányzóasztalokat akkor ajánlott megvenni, ha gyakran fogadunk vendégeket, és szolgálunk fel hideg ételeket a nappaliban, hiszen ilyenkor sokszor kell az asztalhoz hajolni.

 

Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez

Milyen?

A dohányzóasztal funkciójának végiggondolása mindenképpen ajánlott a megvásárlás előtt. Ha hagyományosan albumokat tárolunk rajta és valóban apró ételek vagy italok kínálására használjuk, maradjunk a tradicionális formáknál, s válasszunk olyan asztalt, mely rendelkezik alsó polccal vagy fiókokkal. Ha inkább dekorációs tárgyakat helyezünk el rajta, és design-funkcióját szeretnénk kidomborítani, nyugodtan választhatunk a merészebb formájúak közül is. Az amőba alakú asztalok őse, az 1948-ban bemutatott Noguchi például örök divatot teremtett. Azok pedig, akik leginkább a lábukat teszik fel rá, válasszanak inkább kárpitozott ottománt, melyre még mindig lehet tálcán kávét felszolgálni. A kisgyermekes családok pedig jobban teszik, ha lemondanak az olyan balesetveszélyes darabokról, mint a gurulós lábú asztal, melynek nekidőlve a gyermek eleshet, de az üvegasztalok és a kerekítetlen végű fa- vagy fémasztalok sem ajánlottak.

Barkácsolóknak

Bár a magyarok török közvetítéssel már a honfoglalás előtt is ismerték, az asztalszék vagy tálcaasztal használata csak a XIII. században terjedt el nálunk – ezután azonban a paraszti élet egyik legfontosabb bútordarabjává vált. A tálcaasztal modern példája látható az alábbi képen: a néhány óra alatt házilag is elkészíthető, egyszerű vonalú dohányzóasztal mélyedésében tálca rejtőzik, így az étel- és italmaradékok könnyen eltüntethetők a nappaliból. Könnyen barkácsolható a már említett, kávészemekkel díszített asztal is.