Lombháború: elpocsékolt milliárdok

A komposztképződés egy természetes folyamat, mely az ember beavatkozása nélkül megy végbe. Nélküle megszakad egy körfolyamat, mely során a tápanyagok újra hozzáférhetővé válnak a növények számára. A legjobb, amit tehetünk, hogy a természet működését nem akadályozzuk – vélekedett a SZIKE Környezet- és Egészségvédelmi Egyesület.

Az elmúlt két évtizedben nemcsak a magánkertek, de a közterületek természetes tápanyag-utánpótlása is drámaian megváltozott. A természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodást figyelmen kívül hagyó, rendpárti kertkultúra jegyében az elhalt növényi maradványok lehető legalaposabb eltávolítása vált uralkodóvá. A fővárosi helyzet jól jellemzi az országos állapotokat.

Vegyük például a közparkok pázsitját. A rendszeresen nyírt fű a közhiedelemmel ellentétben a helyszínen hagyva kiválóan komposztálódik. Ezzel szemben nyaranta a levágott fűszálakat gondosan összegyűjtik a parkfenntartással megbízott vállalkozások, majd a legkülönbözőbb úti céllal elszállítják a zöldhulladékot . A cél lehet fővárosi vagy Pest környéki, de akár közel száz kilométerre található komposztálótelep is. Ugyanakkor elég, ha a kaszálék keveredik némi mesterséges hulladékkal; például PET-palackkal, máris vegyes hulladékként, megemelt lerakási áron a hulladéklerakók valamelyikébe kerül.

Ugyanez történik az őszi lombbal is. A lombtalanítás -ahogy az egyik ezzel foglalkozó vállalkozás hirdeti- szintén felesleges hulladékként kezeli ezeket a természetes tápanyagokat. Jó, ha komposztálásra kerülnek. De milyen áron? A falevelek akár 80 kilométer távolságra történő utaztatása igen sajátságos környezetvédelmi tevékenység. Ez az általános helyzet Budapest kerületi és fővárosi fenntartású közparkjaiban, más zöldterületein.

Jellemző például a fővárosi fenntartású Népliget esete. A kilencvenes évek elejéig a park egy eldugott szegletében, a helyszínen komposztálták a lehullott lombot és más növényi maradványokat. Azóta valamiféle korszerűsítés szellemétől átitatva a FŐKERT Keresztúri úti komposztáló telepére szállítják a mintegy 100 hektáros területen keletkező irdatlan mennyiségű lombot. A keletkező komposzt egy része – állítólag – visszakerül a közpark talajába.

És itt jön be a képbe a legalább ilyen súlyos másik probléma: az elszállított zöldjavakkal a növények számára szükséges tápanyagokat is eltávolítják. Jellemző az, hogy az önkormányzatok költségvetését olyannyira megterhelik a lombtalanítási költségek, hogy a tápanyag-utánpótlásra már nem marad forrás.

Nem eltúlzott az állítás, miszerint csak a fővárosban évente milliárdokba kerül a zöldterületek kifosztása. Kérdés, hogy a növényvilág meddig bírja még ezt a hadjáratot. Nem kizárt, hogy a fővárosban tapasztalható jelentős mértékű növénypusztulások nemcsak a sózásnak és más közlekedési eredetű ártalmaknak, hanem a talajok végletes tápanyaghiányának is köszönhetőek – jelezte az egyesület.