„Panelfíling”: sokan már menekülnének a lakóparkokból

Az új lakóparkokba beköltöző lakók alig költöztek be új otthonaikba, máris szabadulnának az őket meglepetésszerűen érő panelérzéstől. Miközben a reklámszlogenekben ígért életérzés nemigen valósult meg, a hibákból annál többel is szembesülniük kellett – olvasható a Népszabadság mai számában.

Különbség van persze aközött, hogy a lakók melyik lakóparkot választották, ugyanis az elitebbeket csak minden ötödik hagyná ott, míg a zsúfoltabb, kevesebb szolgáltatást nyújtó helyeket 42 százalékuk. Közepes színvonalú épületekben élők közül egyre többen döbbennek rá, hogy nem azt kapták, amire vágytak. Különösen pedig az alacsony státusú lakóparkokban élők csalódottak – magyarázta a lapnak Csizmady Adrienne, az ELTE Társadalomkutató Karának munkatársa.

Mint mondta, a szűkös lakótelepi lakásukat nem sokkal nagyobbra cserélők java része ma már nem tartja jó döntésnek a váltást. Komoly problémát jelent, hogy a házak túl sűrűn sorakoznak egymás mellett, a játszótér és a park alig nagyobb egy zsebkendőnyinél, az ígért közösségi szolgáltatásokból pedig semmi sem lett. Ráadásul a lakások alaprajzi elrendezése pedig gyakorta éppoly csapnivaló, mint a hátrahagyott panelé. Emellett még sorakoznak a kivitelezési hibák: a rossz a szigetelés, nem záródnak az ablakok, csúnya a burkolat és tisztán hallható a szomszéd minden rezdülése.

Az elit lakóparkokban ugyanakkor alig látható mozgás, ugyanis a „tulajdonosok lassan összenőnek”, ez pedig csak tovább növeli a lakópark értékét. Ezekben ugyanakkor sokba kerülnek a különféle szolgáltatások, ami végül is kétszeres fizetést jelent, hiszen a különféle adókon keresztül egyszer hozzájárulnak a közvagyon – utak, játszóterek, közös uszodák – gyarapításához, másrészt saját vagyonukból létrehoznak egy olyan közösségi teret, amelynek kialakítása valójában az önkormányzat feladata lenne – mondta Cséfalvay Zoltán, az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem tanára.

A lap még kitér arra is, hogy az új lakóparkok lakótelepekhez hasonlatos lepusztulása kevéssé valószínű. Ehhez ugyanis az épületállomány fizikai romlása mellett a lakóösszetétel negatív irányú cseréje szükséges. A népesség ugyan gyorsan változhat az alacsonyabb státusú lakóparkokban, azonban az árak néhány év alatt aligha zuhannak olyan mélyre, hogy a társadalom alsó jövedelmi szintjein állók előtt megnyíljon az út a beköltözéshez.