Lázadás a panel ellen, ami olyan, mint egy hamburger: olcsó és egészségtelen

New York-ban, a világ egyik legrohanóbb városában, februárban „Art of Slow Living”, vagyis „a lassan élés művészete” címmel tart előadást egy olasz civil szervezet, akik a túlzottan rohanó gyalogosokat „gyorshajtási jeggyel büntetik”. Avagy mi az összefüggés a hamburger, a panelházak és egy tölcsér formájú szennyestartó között?

„Gyorsan élsz – gyorsan halsz”

A történet 1986-ig nyúlik vissza, amikor a római Piazza di Spagnán egy McDonald’s éttermet akartak nyitni, ami hatalmas tiltakozó akciókhoz vezetett. Az olaszok nem pusztán a szivacszsömle ellen lázadtak fel, hanem a mögötte álló életforma ellen. Így jött létre a „Fast Food” mentalitás ellenpólusaként, a „Slow Life”, vagyis a „Élj Lassan!” mozgalom, ami mostanra világszervezetté nőtte ki magát és az élet minden területét – így a dizájnt is – próbálja lefedni.

A Slow dizájnnak számos harcosa van már világszerte, akik műveikkel próbálják felhívni a figyelmet a túlzott rohanás értelmetlenségére. Ilyen az izlandi tervező, Thorunn Arnadottir is, aki olyan órát készített, amin egy gyöngylánc fut körbe egy fémlemezen és csak az ötperces időtartamokat mutatja. Ha valaki leveszi a láncot, egyben megállítja az időt is. Egy brit dizájner, Alastair Fuad-Luke egy tölcsérformájú nádból készített szennyestartót, amibe ha valaki túl gyorsan akarja belehajigálni a szennyesét, akkor az kibillenve az egyensúlyából kiborítja a használt ruhákat, így figyelmezetve használóit, hogy lassítsanak le egy kicsit.

 

Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez

Tehén és fa

A brit „Raw Nerve” dizájner csapat legújabb munkájával az élet kontinuitására hívja fel a figyelmet, a pillanat hajszolása helyett. A „mű” úgy született, hogy a csapat talált az utcán egy kiszuperált bőrkanapét és elkezdtek gondolkodni, hogy vajon mi lehet a története. Mivel nyolcan voltak, nyolc különböző történet kerekedett ki belőle, amit egytől egyig-megrajzoltak, és újrakárpitozták vele a kanapét.

Az egyik egy civakodó párt elevenít meg, a másik azt, ahogy egy nagypapa mesél az unokájának, és egy fát és egy tehenet is rajzoltak rá, emléket állítva ezzel a kanapé „őseinek”. Carl Honoré, kanadai újságíró „a lassúság dicsérete” című könyvében részletesen taglalja, hogy mely dolgok jobbak, ha lassan csináljuk őket, ő többek között ilyennek találta az evést és a tantra szexet.

John Brown amerikai építész, aki a theslowhome című weboldalán a panellakást a hamburghez hasonlítja, mert olcsó, és gyorsan felhúzható, ugyanakkor – állítása szerint – gyenge alapanyagból készül, így nem is lehet az egészségre jó hatással. Szerinte az ökovárosok egyfajta alternatívát kínálnak a lelketlen lakótelepekkel szemben, melyek nemcsak az újrahasznosított, vagy éppen természetes alapanyagok felhasználásáról szólnak, hanem fontos kritérium, hogy a tervezésüknél figyelembe veszik a helyi sajátosságokat is, és úgy próbálják tájolni a házakat, hogy azok közösségformáló szerepet is betöltsenek. Ez egyfajta modern hagyományteremtés, egy olyan életformát mutat be, amely a mostani „éljünk gyorsan” trendnek mond ellent. (The New York Times)