Pekingi arany. Kína olimpiára készül

Egy évvel a 2008-as Olimpiai Játékok előtt Kína forr. Mindenhol építkezések, az utcákon munkások százezrei dolgoznak, épülnek az utak, parkok, szállodák és stadionok. Peking hét év alatt óriási átalakuláson ment keresztül, ami meglátszik a gazdasági mutatókon is, idén tizenkét százalékos volt a növekedés.

Kína elégedett lehet: a tervezett tizenkét sportstadionból tizenegy várhatóan már ez év végére elkészül, az ötödik metróvonal egy hónappal az Olimpia előtt használható lesz, és 2008 elejére az új reptéri terminál is működni fog, így minden esélye megvan, hogy az Olimpiai Játékok kezdetére minden a helyére kerüljön.

Becslések szerint az összes, olimpiával kapcsolatos kiadás meghaladja a harmincnyolc milliárd dollárt, ami több mint a négyszerese annak az összegnek, amit Athénban költöttek a 2004-es játékok előkészítésére. Így minden valószínűség szerint ez lesz minden idők legdrágább Olimpiája. Az ingatlanpiacon tíz százalék fölött volt az emelkedés idén, sok helyen megduplázódtak a lakásárak, ami főleg a kispénzű helyi lakosokat érinti kellemetlenül, a szakértők pedig az olimpia utáni gazdasági zuhanórepüléstől tartanak.

Egyelőre azonban az „Új Peking – Nagy Olimpia” mottó van érvényben. Ennek érdekében rohamtempóban dózerolják le a hatvanas években épített panellakások tízezreit, csakúgy, mint az évszázadok óta működő egyemeletes tömegszállásokat, az úgynevezett „hutongokat” a szűk sikátorok mélyén, hogy helyükre üvegből és betonból készült palotákat varázsoljanak. Ha végignézünk Peking új építészeti csodáin, mint a Kínai Nemzeti TV új épületén, a frissen épített stadionokon, vagy a Nemzeti Színházon, mely utóbbi úgy néz ki, mintha egy UFO szállt volna le a Tiananmen téren, valóban egy futurisztikus világban érezhetjük magunkat.

Összesen százöt olimpiai létesítmény lesz, a központ pedig a Peking szívében lévő Olympic Green, egy három kilométer hosszú zöld övezet. Itt található tíz színhely, köztük az olimpiai létesítmények legeredetibb formájának tartott Pekingi Nemzeti Úszó Központ is. A „Vizes Kocka”-ként emlegetett épület terveit egy szappanbuborék formája ihlette, és formája a természet szerves sejtjeinek elrendezésén alapszik.

A központ több száz millió dollárba fog kerülni, hetvenezer négyzetméteres alapterülettel és öt medencével, ahol egyszerre tizenhétezer néző élvezheti majd az úszó, műugró, vízilabda és a szinkronúszó versenyeket. Nemrég díjat is nyert az épület Velencében a 9. Nemzetközi Építészeti Biennálén.

De nem sokkal marad el extravaganciában a 2008-as olimpia központi épülete, a négyszáz millió dollár összköltségvetésű Olimpiai Stadion sem, melyet szabálytalan fémgerendája miatt madárfészeknek is becéznek. A nyitó és a záró rendezvény mellett a nyolcvanezer férőhelyes létesítményben rendezik majd meg a leglátványosabbnak tartott atlétikai versenyeket, és labdarúgótorna egyes mérkőzéseit is.

A stadion méretei magukért beszélnek: 330 méteres hossz, 220 méteres szélesség, 69 méter magasság és 250.000 négyzetméteres terület. Az építményt körülvevő fémrácsszerű szerkezet 50.000 tonna acél felhasználását teszi szükségessé.

De nem csak ezek a stadionok formálják át a tizenhárom millió lakosú Peking arculatát. A „Zöld Olimpia” jegyében összesen huszonhét millió új fát ültetnek és nyolcszáz parkot létesítenek, hogy ellensúlyozzák a város levegőjét szennyező hárommillió járművet. (Peking jelenlegi légszennyezettsége megfelel az 1920-as években tapasztalt londoni vagy New York-i állapotoknak.) A jobb levegő érdekében a városi közlekedésben használt autóbuszok közül 2810 darabot cserélnek környezetbarát, biodízel üzemű buszokra, és a tervek között szerepel, hogy az olimpia idejére kitiltják az autósokat a pekingi utcákról. Az illetékesek még azt sem vetették el, hogy jövő augusztusban a levegő megtisztulása érdekében egyhónapos szabadságot kapnak a főváros lakói.

A sárkány alakot formázó olimpiai faluban az olimpiai játékok történetének legnagyobb napenergiával működő központi vízmelegítő rendszerét építik föl, hogy azzal biztosítsák a tizenkétezer sportoló melegvízellátását. Peking földrajzi és természeti adottságai amúgy is komoly próba elé állítják a szervezőket, hiszen az augusztusi olimpia épp az esős időszakra fog esni, ezért a játékok teljes ideje alatt öt speciális repülőgép és különleges rakéták állnak a szervezők rendelkezésére, amelyekkel valósággal elfújhatják az esőfelhőket.

A szervezők mindent meg akarnak tenni annak érdekében, hogy az Olimpiai Játékokra érkező több százezres szurkolósereg jól érezze magát. A közlekedés egyszerűsítése érdekében nem kevesebb, mint kétszáz kilométernyi új metróvonalat adnak át a játékok kezdetéig, s a várost körülölelő autópályagyűrűk számát is növelik. A jelenleg meglévő hatszázötven szálloda mellé pedig további száztizet kívánnak építeni, többnyire négy-öt csillagos kivitelben, jelenleg ugyanis viszonylag kevés a magas kategóriájú szálláshely a kínai fővárosban.

A sikeres kommunikáció érdekében a kormány félmillió önkéntest taníttat be, hogy tudjanak válaszolni a turisták kérdéseire, és az is kiderült, hogy Pekingben körülbelül négymillió lakos vett angolórákat.

A legelképesztőbb projekt talán mégis annak az aszfaltútnak a megépítése, amely a Mount Everest tibeti oldalán egészen az ötezer kétszáz méteres magasságban lévő alaptáborig vezet majd. A munkálatok végső célja, hogy az Everest alaptáborát turisztikai célra hasznosítsák, így szállodák, éttermek építésére is sor kerülhet a világ ma még egyik legelhagyatottabb vidékén.

Az építkezésre azért is van szüksége a kínai hatóságoknak, mert az olimpiai lángot a tervek szerint az Everest csúcsára is elviszik majd 2008 májusában. A kínai hegymászók szerint azonban ennek a tervnek a végrehajtása lesz a legnagyobb technikai kihívás az egész olimpiai munkálatok alatt.