Az ingatlan birtoklása az életstratégia központi elemévé vált

Becslések szerint a GDP egyharmadát is elérheti a láthatatlan jövedelmek mértéke Magyarországon. A többség vélhetően feléli az adóelkerülésből származó összeget, néhányan azonban tudatosan készülnek a nyugdíjas korra. Közülük sokan ingatlanba fektették a pénzüket – vélekedett a Népszabadságnak Hegedüs József, a Városkutatás Kft. egyik ügyvezetője.

A Városkutatás Kft. a lakáspolitika, a nyugdíjrendszer, illetve a demográfiai változások összefüggéseit kereső vizsgálatában járta körül a kérdést, mivel a rendszerváltozás után egymillióan tűntek el egyik napról a másikra a honi munkaerő-piacról, de csak egy részük jelent meg a segélyosztó helyeken. A többiek eltűntek az informális gazdaságban.

A vizsgálatból kiderül, hogy erősödik a családtagok egymásra utaltsága. Ennek egyik oka az, hogy a magyar fiatalok lakásszerzése csaknem elképzelhetetlen a szülők támogatása nélkül. Különösen igaz volt ez a rendszerváltás után években, amikor több generáció megtakarítása kellett egy ingatlan megvételéhez. A helyzet azóta valamelyes javult, de így is keveseknek sikerül családi segítség nélkül belépni a lakáspiacra. A felmérés szerint a bérből-fizetésből élő, egyedülálló fiatalokat szinte teljesíthetetlen próbatétel elé állítja az első lakás megvásárlása. Azt is megállapították, hogy sok fiatal az első munkával töltött 10 évét albérletben éli le.

Az elemzés megjegyzi, hogy az ingatlan birtoklása az életstratégia központi elemévé vált. A szülők megőrzik a gyerekeknek a lakást, cserébe pénzbeli támogatást, esetleg ápolást kérnek. Megjelent azonban egy sajátos magyar jelenség: a „lefelé mobilizálódás”: az ingatlan kisebb értékűre, olcsóbban fenntarthatóra cserélése, majd az így keletkező jövedelem felélése. 2003-ban a lakásváltások 20 százaléka tartozott ebbe a körbe. A lánc végén lévő, leromlott állapotú, belső kerületi gettólakásból, a nagy rezsiköltséggel járó panelotthonból kiszorulók többsége városszéli bérviskókban, a nagyvárosi agglomeráción túli aprófalvakban, illetve tanyákon köt ki. Ennek a jelenségnek az eredménye a komfort nélküli lakások iránti kereslet növekedése. Ezek ugyanis kevés pénzből is fenntarthatók, vagyis segélyből is meg lehet élni bennük. Akinek még erre sem telik, az előbb-utóbb a csicskáztatóknál köt ki.