Új Ptk.: kevésbé trükközhet már a rosszhiszemű feleség/férj

Az egy hete elfogadott új Polgári törvénykönyv lényeges változásokat hoz a házastársi közös lakás használatának rendezése kérdésében is, igyekszik szűkíteni a rosszhiszemű házastársak „lehetőségeit”, rugalmasabb szabályokat állapít meg, és merít a rendszerváltás óta kialakult bírói gyakorlatból is.

vastag szöveg

Az új polgári kódex megpróbál többfajta rendezési lehetőséget adni ahhoz, hogy az elvált házastársak ne kényszerüljenek együtt lakni a továbbiakban, igyekszik arra ösztönözni a házastársakat, hogy a lakáshasználatot közös vagyon megosztásával együtt rendezzék; utóbbi esetében természetesen akkor, ha erre mód és lehetőség mutatkozik.

Törvénybe iktatták a bírói gyakorlatban kialakult azon jogtételt is, hogy a házasság felbontása önmagában nem szünteti meg annak a házastársnak a használati jogát, aki a lakást a másik házastárs jogcíme folytán használja, ehhez vagy a felek ilyen tartalmú szerződése, vagy a bíróság döntése szükséges. Szerződés alatt egyébként – a változások alapján – a házastársaknak az életközösség megszűnése utáni, alakszerűséghez nem kötött bármilyen megállapodása elfogadható. Tegyük fel, az egyik házastárs önkéntesen, a visszatérés szándéka nélkül elköltözik, akkor ezt a ráutaló magatartást a szerződéses akarat kinyilvánításaként értékelhetik.

Nem manipulálhat az üres lakással

A használat megosztásának a jelenleginél szélesebb körű mellőzésére ad lehetőséget az új Ptk. akkor, ha a házastársak vagy egyikük több lakással rendelkeznek, rendelkezik, vagy valamelyikük a lakásból elköltözött. Az ügyvédi szerződéskötési gyakorlatban általános az a megoldás, hogy ilyen esetekben a házastársi közös lakás használatának megosztása, az elvált házastársaknak kvázi „együttélésre kötelezése”mellőzhető, ami családvédelmi szempontból is kívánatosabb, mint a társbérletszerű további együttlakás.

A módosítás a bíróság számára – a felek körülményeinek mérlegelésével – akkor teszi lehetővé az egyébként arra alkalmas lakás osztott használatának mellőzését, ha a házastársaknak vagy egyiküknek ugyanabban a helységben más beköltözhető, vagy az azzal rendelkezni jogosult házastárs egyoldalú nyilatkozatával (albérlet felmondása, szívességi lakáshasználat megvonása) beköltözhetővé tehető lakása van. Ez utóbbi fordulat megakadályozza a rendelkezni jogosult házastársat abban, hogy üresen álló lakását a házastársi közös lakás használatának rendezése iránti per befejezéséig, rosszhiszeműen lakottá tegye.

A közös jogcímen lakott lakás

Az új kódex külön választja a rendezési módokat attól függően, hogy a lakást a házastársak közös jogcímen (mint tulajdonostársak, együttes haszonélvezők, bérlőtársak), vagy egyikük kizárólagos jogcíme alapján használják. Közös jogcímen használt lakás esetén a főszabály változatlanul a lakás használatának megosztása, amit a bíróság a jelenleginél rugalmasabb feltételekkel rendelhet el, vagy mellőzhet.

A megosztás elrendelésének irányába „húzó” szabály, hogy a használat megosztására akkor is sor kerülhet, ha a lakás kisebb átalakítással a megosztásra alkalmassá tehető, feltéve, hogy az átalakítás jogi (például bérbeadói és hatósági engedély) és műszaki előfeltételei (melyet szakértői vizsgálatok bizonyíthatnak) igazoltak. A költségeket annak a házastársnak kell előlegeznie, aki a megosztásnak ezt a módját kéri, azok viseléséről pedig – vita esetén – a bíróság dönt, mégpedig a felek körülményeit és az átalakításhoz fűződő érdekét mérlegelve. Mindezek, lényegében, a bírói gyakorlatban kialakult megoldások normává emelését jelentik.

A használat megosztása nem jelent teljes elkülönülést a lakáson belül, az nem azonos az ingatlan természetbeni megosztásával, mint a közös tulajdon megszüntetésének egyik módjával. Inkább társbérlethez hasonló helyzetet teremt a házastársak között, akik a lakásnak egyes, a bíróság által meghatározott lakószobáit és helyiségeit kizárólagosan, más helyiségeit közösen jogosultak használni. A lakáshasználat megosztása a házastársaknak a lakással rendelkezni jogosult harmadik személlyel (például a bérbeadóval) szemben fennálló jogait, kötelezettségeit nem érinti, így azok továbbra is egyetemlegesen terhelik őket, miként bérlőtársakat a lakással kapcsolatos tartozások.

Az egyik házastárs használati jogának megszüntetése

Amennyiben a házastársak közös jogcíme alapján használt lakás megosztására nem kerül sor, mert a lakás az adottságainál fogva a megosztásra nem alkalmas és arra alkalmassá sem tehető, vagy az osztott használat elrendelésére a bíróság – a törvényben meghatározott okokból – nem lát alapot, illetőleg azt mellőznie kell, a bíróság az egyik házastársnak a lakás használatára vonatkozó jogát megszünteti. Ezt a házastársat, a korábbi, önkéntes, visszatérés szándéka nélküli elköltözés esetét kivéve, a lakás elhagyására kötelezi a döntéshozó.

Hogy „a lakás használatára vonatkozó jog” megszüntetése mit is jelent? Ez attól a jogcímtől függ, amelynek alapján a házastársak használják a lakást. Például, bérlőtársi jogviszony esetén a távozó házastárs bérlőtársi jogának a megszüntetését, közös tulajdon és haszonélvezeti jog esetén a használat részjogosítványának megszüntetését… Melyik házastárs használati joga kerül megszüntetésre? Nos, ez az osztott használat mellőzésének az okától függ: például melyikük tanúsított felróható magatartást, melyiküknek van ugyanabban a helységben beköltözhető lakása, kinél van a kiskorú gyermek elhelyezve. A lakás elhagyására kötelezett házastárs – a megszüntetés okától függetlenül –, elhelyezésre sem a másik házastárssal, sem mással szemben nem tarthat igényt.

Változó körülmények

Megtörténhet, azok körülmények, amelyekre tekintettel a bíróság az osztott használatot elrendelte, vagy a másik házastársnak a lakás kizárólagos használatát biztosította, előre láthatóan csak meghatározott ideig vagy feltétel bekövetkezéséig állnak fenn. Például a gyermek nagykorúságáig, a másik házastárs lakás helyzetének megoldásáig. Vagy, elvárható a másik házastárstól, hogy lakhatását meghatározott időn belül más módon, saját erejéből oldja meg. Az új Ptk. lehetővé teszi, hogy bíróság ilyenkor az osztott, illetőleg kizárólagos lakáshasználatot csak az ehhez szükséges átmeneti időre biztosítsa.