Miért lesz kötelező jövőre az energiatanúsítvány? Helyzet, okok és a nem túl fényes jövő

Bár az energiatanúsítványról szóló rendelet már több mint 3 éve hatályos, mégis most, hogy januártól jelentősen kiszélesedik az érintettek köre, érezhetően egyre nagyobb az érdeklődés iránta. Nézzük tehát, milyen folyamat vezetett az energiatanúsítvány bevezetéséhez és milyen eredményeket várunk tőle!

Egy szeptemberi cikkünkben már felhívtuk a figyelmet arra, hogy jövőre kötelezővé válik használt lakások eladása, illetve kiadása esetén az energiatanúsítvány beszerzése, mely bizony költséggel jár az ingatlantulajdonosok számára. Akkor végigvettük az alapvető tudnivalókat, valamint elsősorban ingatlanpiaci szempontból vizsgáltuk az energiatanúsítvány kérdéskörét. Most áttekintjük, hogy milyen folyamat vezetett a kötelező bevezetéséhez, mi indokolja ezt a sokaknak nem tetsző lépést, mit érünk el vele, s mi várható a jövőben.

Néhány szó a globális energiagazdálkodásról

Az emberiség jelenleg a felhasznált energia 85-90 százalékát fosszilis tüzelőanyagok elégetésével nyeri. Ezek kitermelése az utóbbi években nagyjából stagnál. Ennek oka, hogy bár újra és újra fedeznek fel lelőhelyeket, bizonyos készletek kitermelése már nem gazdaságos, vagy a jelenlegi technikai fejlettség mellett nem megoldható. Ugyanakkor a gazdagodás, a technikai fejlődés újabb és újabb fogyasztókat generál.

A gazdasági fejlődéshez, vagy legalább szinten tartáshoz elengedhetetlen az olcsó és nagy mennyiségben rendelkezésre álló energia. Az olajválságok megmutatták, hogy nem függhetünk egyfajta véges energiahordozótól, kell találni alternatív forrásokat. Megindult a kutatás a megújuló energiaforrások hasznosítására. Ezek a fejlesztések gyerekcipőben járnak, az alternatív energiák jelenlegi technikai fejlettségünkön meglehetősen drágán és kis hatásfokkal hasznosíthatóak. Azonban ezek a kísérleti próbálkozások szükségesek ahhoz, hogy egy napon átütő sikert érjünk el, és megtaláljuk az emberiség túlélését biztosító olcsó és könnyen hasznosítható energiaforrást.

Addig is, mivel a termelést nem tudjuk növelni, valahol takarékoskodni kell, hogy kielégítsük az igényeket, illetve készleteink kitartsanak az új energiaforrások megtalálásáig. Különösen fontos ez az Európai Unióban, ahol jelentős saját források híján nagyon importfüggő energiagazdálkodás alakult ki. Mivel az Európai Uniónak van anyagi ereje az alternatív energiaforrások kutatására, és függőségét is csökkenteni akarja, élen jár a környezetvédelemben, energiatakarékosságban és a megújuló energiaforrások használatában.

(MTI-fotó)

A háztartások energiagazdálkodása

A háztartások az összes energia 35-45 százalékát használják fel, tehát ezen a területen mindenképp érdemes takarékossági intézkedéseket bevezetni. Éghajlatunkon a felhasznált energia kb. 80 százalékát fűtésre és használati melegvíz előállításra használjuk, a maradék 20 százalékot fordítjuk világításra, a háztartási gépek működtetésére.

Az Európai Unió 2002/91/EK irányelvében határozott az épületek energiateljesítményének javításáról. Ez azonban már egy hosszabb folyamat következő lépése, hiszen az 1980-as évektől folyamatosan növeljük az épületek energiahatékonyságát, a megújuló energiaforrások használatát. Ennek eredményei már nemzetközi összehasonlításban is látszanak: egy átlagos európai háztartás kb. feleannyi energiát használ, mint egy átlagos amerikai. Sajnos mi magyarok évtizedes lemaradásban vagyunk az átlaghoz képest, fajlagos fogyasztásunk inkább egy pazarló amerikai háztartáséhoz hasonlít. Ennek oka elsősorban az elöregedett és nem kellő ütemben korszerűsödő lakásállományunk.

Az első, kísérleti energiatanúsítási rendszert Németországban vezették be 2003-ban. (Tulajdonképpen mi is ezt a rendszert vettük át, kisebb átdolgozásokkal.) A tapasztalatok alapján a lakosság éppoly értetlenül, vagy közömbösen fogadta bevezetését, ahogy mi is tesszük. A német állam ezért jelentős anyagi támogatásokat nyújtott a lakáskorszerűsítésekhez, ami már meghozta az eredményeket: néhány év alatt a lakások fajlagos fűtési költsége kb. 20-25 százalékkal csökkent. Ugyanakkor az egy lakosra jutó lakás alapterület folyamatos növekedése miatt a lakossági energiafogyasztás – ha kisebb mértékben is – de tovább növekszik.

Magyarországon a lakossági fosszilis energiafelhasználás az utóbbi években kb. 10-15 százalékkal csökkent. Ennek elsődleges oka a lakosság elszegényedése, és csak kisebb mértékben járultak hozzá az eddigi lakáskorszerűsítési programok. A jelenlegi programok nagyon szűkös anyagi kerettel működnek, általában 15-30 százalék állami támogatást lehet szerezni. Így egy teljeskörű lakáskorszerűsítéshez többszázezres, vagy többmilliós önerőre van szükség. A szűkös állami források még ilyen nehéz feltételek mellett is gyorsan kimerülnek.