A könnyűszerkezetes vagy a téglaház a nyerő, ha szigetelésről van szó?

A szakemberek nem szívesen hasonlítják össze a hagyományos és a könnyűszerkezetes épületek hőszigetelési képességeit, hiszen mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. Mi mégis megpróbáltunk utánajárni, hiszen sokakban felmerül a kérdés: melyiknél lehet olcsóbban ugyanazt a szigetelési hatékonyságot, vagyis az alacsonyabb fűtésszámlát elérni.

Bármilyen építési módot választunk, elérhetjük a kívánt energiatakarékossági szintet. Erre jó példa a passzívház, amely épülhet hagyományos szerkezettel és könnyűszerkezettel is. Ilyen szempontból tehát nincs különbség a könnyűszerkezetes és a hagyományos építési mód között.

A számok azonban azt mutatják, hogy a könnyűszerkezetes épületek nagy jövő előtt állnak. A Készház Portál szerint Svájcban ezen házak aránya az új építésű ingatlanokon belül 70 százalék, míg Ausztriában és Németországban 40-60 százalék között mozog. Magyarországon jobban ragaszkodnak a hagyományoshoz, ezért itt az arány jóval kisebb: kb. 6–12 százalék.

Hagyományos szerkezetű házak falazóelemei…

A mai hőtechnikai szabvány 0,45 W/m2K hőátbocsátási tényezőt ír elő családi házak szigetelési értékeként. A falazóanyagok hőszigetelő képessége azonban jelentősen eltérő. A klasszikus tömörtégla nem felel meg a korszerű követelményeknek, hiszen U-értéke 1,37 W/m2K. Minél több levegő található a téglában, annál jobb hőszigetelő képességgel bír. Emiatt a modern téglagyártásban sűrű és vékony bordarendszert alkalmaznak. Ennek eredményeként egy 44-es tégla U-értéke 0,29 W/m2K, egy 38-as tégla U-értéke pedig 0,34 W/m2K. Emellett a modern téglák ragasztással, cement használata nélkül, pontosan illeszthetők, ami csökkenti a hőveszteséget és a hőhidak mértékét.

Az, hogy a piacon kapható korszerű falazóanyagok közül melyiket éri meg megvenni, attól függ, hogy milyen hőátbocsátási tényezőt szeretnénk elérni, milyen hőszigetelést várunk el a házunktól. Ha valaki csak a mostani előírásokat szeretné betartani – amit a szakemberek nem javasolnak –, annak nem is biztos, hogy kell szigetelnie a falat. Ha a javasolt értéket szeretnénk elérni (U=0,3) akkor már nem sok falazóanyag tudja önmagában is elérni, vagy ha igen, jelentős vastagság mellett. Ilyenkor gazdaságosabb megoldás, ha egy kevésbé jó hőszigetelő képességű falazóanyagot választunk (pl. mészhomok tégla, B30-as tégla), és ezt látjuk el a számunkra megfelelő vastagságú hőszigeteléssel. Ezáltal növekszik a fal tömege – ami a nyári hőterhelés csökkentésében játszik szerepet –, és csökken a fal vastagsága, ami a nettó alapterület növekedését hozza magával. A ház így értékesebb, lakhatóbb lesz, és nem utolsósorban az olcsóbb falazóelemnek köszönhetően a felépítése is gazdaságosabb lesz – tanácsolja Kruchina Sándor, az Austrotherm marketing vezetője és az ingatlanmagazin.com szakértője.

…és szigetelésük

A hagyományos falazatoknál az esetek 90 százalékában a ragasztott polisztirol jön számításba szigetelésként. A vastagság erősen függ a falazóanyag típusától. Korszerű falazóblokk esetében elég lehet a 7 cm is, de felújításkor a fal általában elég rossz hőtechnikai paramétereket mutat, ezért 10–15 cm-es vastagság is szükséges. Amennyiben nem csak az ajánlott mértékig szeretnénk szigetelni a házunkat, úgy ezekre az adatokra rájön még 5–8 cm. Célszerű ilyenkor már a fokozott hőszigetelő képességű, grafitadalékos polisztirolokat használni, mert azok 25-30 százalékkal jobb hőszigetelési értéket mutatnak. Ha grafitlemezeket alkalmazunk, akkor 1–2 centiméterrel csökkenteni lehet a hőszigetelés vastagságát – teszi hozzá Kruchina Sándor. Homlokzatszigetelés esetén 5000 Ft/nm-árral lehet kalkulálni. Padlás-hőszigetelésre ugyan vastagabb szigetelőanyagot kell alkalmazni, kevesebb az élőmunka-igénye, ezért 4-4 és fél ezer Ft/nm-árról beszélhetünk. Nagyságrendileg egy 100 nm-es családi ház teljes körű szigetelése 2 millió forintba kerül munkadíjjal együtt, viszont az energia a harmadába fog kerülni.