Bajnainak igaza van: a gázártámogatás nem tetszik az EU-nak

„Környezet ↔ ház” címmel szervezett szakmai konferenciát a Magyarországi EPS Hőszigetelőanyag Gyártók Egyesülete, azaz a MEPS. A konferencián több sikeres energiatakarékos építészeti projektet ismertettek, például Magyarország egyik passzívházának építési tapasztalatait.

A gázártámogatás ellentétes az EU irányelveivel

A 2006-ban alakult MEPS a magyarországi EPS hőszigetelőanyag gyártók szakmai egyesülete; alapító tagjai Magyarország legjelentősebb expandált polisztirolhab hőszigetelőanyag gyártói. Az egyesület elnöke Kecső Zoltán, a NIKECELL Kft. ügyvezető igazgatója megnyitójában elmondta: Magyarország körülbelül 30 éves elmaradásban van a hőszigetelés terén, sőt, az az abszurd helyzet állt elő, hogy Európában egyedülálló módon az állam az energiafogyasztást támogatja az energiamegtakarítás helyett.

Emlékeztetett: a gázártámogatás megszűnésének nem pusztán a világgazdasági válság az oka, hiszen ez a szabályozás ellentétes az EU energetikai irányelveivel is; például azzal, hogy 2020-ig 60%-kal csökkentsék a lakóépületek energiafelhasználását. Az egyesület olyan támogatási rendszer kidolgozását szeretné elérni, amelyben a támogatás mértéke a szén-dioxid-kibocsátás mértékétől függ.

Hogy áll az energiatanúsítás?

Dr.Bánhidi László, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke emlékeztetett: az EU 2002/91/EC direktívája két okból kívánja csökkenteni az épületek energiafelhasználását. Egyrészt mert 2030-ig az EU az energiaszükségletének csak 70%-át tudja biztosítani belső forrásokból, miközben a teljes energiafelhasználás 40%-át az épületek jelentik, másrészt környezetvédelmi okokból, mivel a CO₂ emisszió 94%-a az energiatermelésből és felhasználásból adódik.

Az épületek energiafelhasználásának csökkentése érdekében el kell érni az épületek energiafelhasználásának egységes számítását, illetve ki kell dolgozni új épületek energiafelhasználási követelményrendszerét, valamint az épületek energetikai tanúsítványának alapjait. Az épületek energiafelhasználásának egységes számítása ki kell, hogy terjedjen az épület határolószerkezetére, a fűtési és légtechnikai rendszerre, a mesterséges világításra, a szolárrendszerekre és a belső légállapotra.

Magyarországon az irányelv végrehajtását két részre bontották: külön minisztériumhoz rendelték az épületek és másikhoz a hőtermelő és légtechnikai berendezések felülvizsgálatát. Az épületek energetikai auditálását, azaz egységes számítását, méretezését 2006. szeptember 1-jétől TNM-rendelet tette kötelezővé, a tanúsításra vonatkozóan 2008. június 30-án jelent meg a 176/2008. Kormányrendelet.

A rendelet szerinti tanúsítási tevékenységet csak megfelelő felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkező tanúsító végezheti, illetve előírja a legkisebb (5500 Ft-os) rezsióradíjat, bár ez Bánhidi László szerint rendkívül alacsonynak tűnik. Az is kérdéses, hogy lesz-e elég szakértő ehhez a munkához. Az illetékes minisztérium szerint Magyarországon 2004-ben 4 millió 134 ezer lakás volt, ennek 64%-a 1-3 lakásos épületben. Évente kb. 30 000 új lakással lehet számolni, ami kb. 10 000-15 000 lakóépületet jelent. További kb. 20 000 nem lakás funkciójú épület épül évente. A lakóépületek kb. 10%-a készül azonnali értékesítésre, vagyis jogkövető magatartást feltételezve összesen kb. max. 40 000 tanúsítvány készítésével lehet számolni évente a hatályba lépést követően.

Az első évben (2009-ben) a rendelet hatálya alá tartozó befejezett új épületek csekély száma miatt minimum 300 szakemberre lesz szükség, de ez a szám a következő években folyamatosan bővül.

Hőlopás nélkül

Boros Károly építész tervező-kivitelező a saját tényői házát mutatta be, amely elnyerte a passzívház minősítést. Az építész kiemelte: korábbi munkáikban is törekedtek arra, hogy ne legyen panaszos vásárlójuk, de az általuk megépített 180 ház építési tapasztalata kellett ahhoz, hogy rájöjjenek: sokkal több lehetőség rejlik az épületenergetikai megoldásokban, mintsem gondolták.

Először 2003-ban kezdtek foglalkozni passzív épületekkel, amikor egy győri társasház ráépítésénél távhőszolgáltatás igénybe vételére akarták őket kötelezni, amit azonban mindenképpen szerettek volna elkerülni. Egyetlen lehetőségük lett volna erre: ha megújuló energiákat használnak, amihez alacsony energiafelhasználású épületre lett volna szükség. Anyagi okok miatt végül nem sikerült a passzív minősítést elérniük, azonban azok a szigetelési, gépészeti és légzárási megoldások, amelyek nem kerültek sokba, azok bekerültek a ténylegesen megépített – távfűtéses – lakásokba. Ezek révén kb. 30%-os költségmegtakarítást értek el, ami aztán perhez is vezetett, mert az alsó szintek lakói nem értették, hogyan lehetséges, hogy valamiféle „hőlopás” nélkül ennyivel kevesebbet fizetnek a fentiek. (A pert egyébként meg is nyerték az új lakások tulajdonosai.)

Milyen az ideális ház?

Amikor aztán Boros Károly a saját házának építésébe vágott bele, először alacsony energiafelhasználású (40 kWh/m2/év) épületben gondolkodtak (összehasonlításképp: az átlagos magyarországi épületek energiafelhasználása 200 kWh/m2/év), de később a tényleges passzív minősítést (15 kWh/m2/év) célozták meg. A kivitelezés során szembesültek azzal, hogy a szigetelés önmagában nem elég ennek az eléréséhez – a nyereséget is növelni kell. Ennek érdekében változtattak az épület tájolásán és elrendezésén, hogy a lakóhelyiségek a déli, a kisebb hőigénnyel rendelkező háztartási helyiségek pedig az északi oldalra kerüljenek.

Olyan problémákba ütköztek, amilyenekbe a megelőző 10-15 évben még egyszer sem, például a szerkezeti csomópontok hőhídmentes lekötése, vagy egy légzáró csőátvezetés. Az egyik ilyen probléma a tetőszerkezet kérdése: hagyományos módon a födém szélére kerültek volna a talpszelemenek, de ez megszakította volna a hőszigetelést, így sem a homlokzaton lévő 30 cm-t, sem a padlás fölé épített 50 cm-t nem tudták volna összezárni hőhídmentesen. Kénytelenek voltak a talpszelemeneket mind a külső hőszigetelés külső felére, mind pedig a felső szigetelés tetejére felemelni. Ezt úgy tudták megoldani, hogy bikafákra, konzolos kis gerendákra tették, és így kellő nagyságú tér keletkezett a hőszigetelés befoglalásához.

Boros Károly elismerte: nagyon nehéz megszerezni a passzívház minősítést, és bizony ők is vért izzadtak vele, de megérte. Nemcsak a számlák befizetésekor derül ez ki, hanem gyakorlatilag minden nap, mert a ház olyan komfortérzetet nyújt, mint egyetlen korábbi lakásuk sem: alig érzékelhetőek a helyiségek közötti hőmérséklet-különbségek, minden felület ugyanolyan meleg, mint a levegő, és a légcserélő rendszer folyamatosan biztosítja a szobahőmérsékletű friss levegőt.