Tömegkatasztrófa készül a budai Várban!

Bármikor beszakadhat a budai Vár alatti barlangrendszer, mely a világ 7 föld alatti csodája közé tartozik. Feltérképezése, felújítása nemcsak műemlékeket, hanem életeket is menthetne, ám egyelőre nincs rá pénz. Néhány legendát azonban már most megmagyaráznak a kutatások.

Dr. Szabó József neves geológus úgy vélekedett, hogy „ha valaki ezt a mészkőtáblát megemelhetné, az egész várbeli épületcsoportot vele együtt máshová helyezhetné”. A budai Várnegyed alatt ugyanis egy összefüggő, átlagosan 10 méter vastag mészkőtábla húzódik, melybe 100 millió éve a hévizes feltörések és kimosódások egy világviszonylatban is ritka barlangrendszert vájtak. A járatok a pinceszint alatt két-három méterrel, körülbelül 8-10 méteres mélységben húzódnak. Ezeket a török időktől fogva hadi és raktározási célból kötötték össze egymással, és a Várnegyedet végigpusztító 1723-as tűzvészt is a barlangrendszerbe húzódva vészelték át a lakók. A járatokat az 1930-as években először turisztikai céllal újították fel, majd a világháború közeledtére óvóhelyeket alakítottak ki, mely egyes források szerint 4000, mások szerint 10 000 embernek nyújtott menedéket. A barlangrendszer jelenlegi, csaknem négy kilométer hosszú kiépítettségét a hidegháború alatt érte el, s ezért találni a járatokban bizonyos időközönként wc-ket, zuhanyzókat is.

„Tömegkatasztrófa is bekövetkezhet”

A Budavári Önkormányzat által megrendelt 2009-es földtani-barlangtani szakvélemény szerint számos járat helyzete katasztrofális, bármikor beomolhatnak, magukkal rántva a felettük levő embereket, épületeket. Dr. Leél-Őssy Szabolcs barlangkutató azt írja a szakvéleményben, hogy eddig is történtek „üreg-megerősítési munkálatok, de néhány esetben a további kibiztosítások elvégzése nem tűr halasztást. A Szentháromság téri lejárat aljában pl. egy több négyzetméteres mennyezetdarab készül leszakadni. Ezt egyetlen, rosszul beállított fagerenda támasztja alá. A Bécsi kapu tér alatti, a Levéltártól az evangélikus templomig húzódó – jelentős részben a 16-os autóbusszal is érintett úttest alatti – barlang állapota kb. 60 százalékban leírhatatlanul leromlott, itt egy tömegkatasztrófa is bekövetkezhet.”

Zsebtolvaj és busz alatt is beomlott már a föld

A Várnegyedben már többször beomlott az úttest. 1994-ben egy a rendőrök elől menekülő zsebtolvajt nyelt el a Szentháromság tér. 2004-ben egy busz alatt szakadt be az úttest a Bécsi kapu téren, ám az önkormányzat mindössze annyit tett, hogy arrább vitette a buszmegállót. A Szent György téren 2005 júniusában egy teherautó alatt omlott be a kövezet. Az önkormányzatnak idén februárban benyújtott szakvélemény szerint további veszélyeztetett pont a Táncsics Mihály utca, ahol már épületkárok is bekövetkeztek, de a javító munkálatok abbamaradtak. A fenti helyszínek mellett a Dísz tér 14-16. szám alatti barlang is balesetveszélyes, mely sok társához hasonlóan repedésekkel, vizesedésekkel teli, az aládúcolások több helyen elkorhadtak, s hatalmas penészfoltok virágoznak rajtuk. Az Úri utca alatt vízzel elöntött járat pedig az épületeket mossa alá.

Nincs pénz a veszély elhárítására

Az illetékes szakállamtitkár a szakvélemény kapcsán arról tájékoztatta a Budavári Önkormányzatot, hogy lehetőség van a legszükségesebb munkálatok elvégzésének pályázatok útján történő finanszírozására – mely magyarul annyit tesz, hogy az államnak nincs 100 millió forintja az alapvető felújítási munkálatok elvégeztetésére. Blázsovits Lívia, az önkormányzat sajtóreferense szerint viszont nekik sincs, és egyelőre még nem született önkormányzati döntés arról, hogy miből és mikor kezdjék a munkálatokat. Egy biztos; a több mint száz éve alkalmazott megoldás, azaz a járatok és a földalatti kutak betömködése szintén balesetveszélyes, hiszen a tömőanyag is megsüllyedhet.

Áldatlan tulajdoni helyzet

A barlangrendszer felújítását az is nehezíti, hogy tavaly decemberben a vagyonkezelői jog a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-ről a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságára (DINPI) szállt, ám mint Simó Gáspár, a DINPI vagyonkezelési osztályvezetője lapunknak elmondta, a tényleges birtokba adás még nem történt meg. A DINPI ráadásul csak a természetes úton képződött barlangjáratokért felel majd, a pincékért nem. Simó Gáspár szerint a felújításhoz szükséges összeget az Élő és élettelen természeti értékek megőrzése nevű, májusban induló uniós programra való pályázással szerezhetnék meg. Azzal azonban számolni kell, hogy még sikeres pályázat esetén is csak jó pár hónap múlva kapják meg a pénzt, így ha időközben bekövetkezne a katasztrófa, nem marad más hátra az állam, az önkormányzat és a DINPI számára, mint a bevett magyar szokás: az egymásra mutogatás.

Legendák nyomában

A budai Várnegyed alatt húzódó barlangrendszerhez kapcsolódó egyik legismertebb legenda szerint a törökök megunt háremhölgyeiket a föld alatti járataiba száműzték. A labirintusban valóban számos csontot találtak a kutatók: némelyek egy török-kori kútba voltak vetve, mások egy ház pincéje alól kerültek elő. A kútban talált csontok a barlangi túrán megtekinthetők, de még ennél is izgalmasabb az Úri utca 72. pincéje alól előkerült lelet: a kőszerszámok és csontok az alsó paleolit korból származnak, azaz félmillió évesek, így a világ legrégibb leletei közé sorolhatók.

Egy másik legenda szerint a Várnegyed alatti barlangrendszer a Duna alatt egészen a Parlamentig húzódik. Adamkó Péter karszt- és barlangszakértő, akit egyébként a kormány a pápa, illetve Clinton és Jelcin látogatásakor is a barlangbejáratok védelmi szempontból történő szakértésére kért fel, lapunknak elmondta, hogy földtani okokból teljesen képtelen feltételezés, hiszen a járatok csak a domb felszíne alatti 10 méteres sávban képződhettek. A legendában azonban van némi igazság; a barlangrendszer Krisztinaváros felőli része, melyet Nagy Labirintusként tartanak számon, több, a Duna felé futó járattal és futárfolyosókkal rendelkezik, melyek azonban nem érik el a folyót. A feltételezéseknek az is tápot adhatott, hogy a Sándor Palota alatt szigorúan titkos elhelyezkedésű folyosók vannak, melyek közül egy egészen a Clark Ádám térig lefut, s melyben még a Szent Koronának is helyet terveztek a hatvanas években. Ezeket a folyosókat azonban ember fúrta, így akár az is lehetséges, hogy a Parlament felé is indul egy mesterséges járat a budai oldalról.

A harmadik legenda már a II. világháborúhoz kapcsolódik. Eszerint a labirintusban megbúvó német katonákat a szovjetek kegyetlenül kilángszórózták. Ez a történet is csak félig igaz: a barlangrendszerben a Sziklakórházon kívül még egy rész el volt különítve a sebesültek ápolására. A németek kitörése után ott hátrahagyott, járóképtelen katonák valóban áldozatul estek a lángszórózásnak, miután még az ágyukból is puskákkal és gránátokkal védekeztek.

A járatokba sok kincskereső is lemerészkedett. Számos legenda kering az aranytallérokkal teli ládákról, török kori ékszerekről, ezeket azonban a régészeti feltárások nem erősítették meg. A legenda alapja valószínűleg az lehetett, hogy a II. világháború alatt a járatokban tartották a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének egy részét. A kincskeresőket egyébként nemcsak a felesleges kutakodás miatt tanácsolják el a barlangba merészkedéstől; ezek ugyanis a leomlás lehetősége és a nehéz levegő miatt egyaránt veszélyesek. A barlangkutatók szerint nagy szükség lenne a digitális felmérésre, hiszen amíg újabb járatok és kutak kerülnek elő, nem lehet teljes biztonsággal közlekedni odalent. Óvatlan kincskereső fiatalok például 10 métert zuhantak egy feltáratlan járat tömőanyagának lecsúszása miatt.