Kaotikus állapotok a budapesti tetőtér-építészetben

Budapest nem Bécs címmel szervezett konferenciát a Kortárs Építészeti Központ. Míg álláspontjuk szerint Bécsben tetőtérbe költözni ma exkluzív belvárosi életformát jelent, addig Nagy Bálint építész szerint Magyarországon a tetőtér tervezése megélhetési munka az építészek számára, ám megélni mégsem lehet belőle.

Alapvetően két elképzelés ütközött: Beleznay Éva, Budapest főépítésze zavaros tetőtájról beszél és a párizsi mintát követné, az V. kerület főépítésze, Cselovszki Zoltán viszont lehetetlennek tartja az elvárást, hogy a francia fővároshoz hasonló, egységes manzárdok uralják Budapest látképét – számolt be a hg.hu.

Beleznay rámutatott, hogy a főváros háború utáni tetőtája zavarossá vált a színek, anyagok, reklámok, tűzfalak, tetőablakok, gépészeti és hírközlési berendezések sokféleségétől. További problémát jelent, hogy a városrehabilitáció sem támogatott kellőképpen, inkább az új építések élveznek előnyt. A városnak új levegőre lenne szüksége, amit a fejlettebb nagyvárosok zöldtetők építésével érnek el.

Nagy Bálint építész szerint a megoldás az lehetne, ha az érintett belvárosi kerületek közösen írnának ki pályázatokat tetőtér-beépítésre, így a társasházak nem lennének kiszolgáltatva azoknak a vállalkozóknak, akik a ház felújításáért cserében megkapják a társasház tetőterét, ahol gyakran kontár munkát végeznek.

Cselovszki ugyanakkor rámutatott, hogy a korábbi első emeleti presztízslakások fogalma megszűnt, ma már a tetőtéri lakások váltak az ingatlanpiac luxustermékeivé. Ez azonban a kísérletezés időszaka, ahol világítóudvarok, épület az épületen jellegű megoldások mutatják az építészek újító szándékát.