A magyar ökoépíteszet egyik útkeresője: Zoboki Gábor

Divatos kifejezés manapság az ökológiai, más kérdés, hogy mit takar, főképp, ha építészetről, hotelekről és irodákról van szó. Zoboki Gábor építésszel a hazai viszonyokról, a ritka kivételekről és az ellentétes érdekekről beszélgettünk.

Természetközeli gondolkodás

A környezettudatos építkezés és építészet nem új keletű dolog: ez a fajta szemlélet az épületgépészetben, épületvillamosságban, épülettechnológiában kialakult rutin eljárások alkalmazása helyett egyfajta logikusabb, természetközelibb gondolkodást jelent – kezdi a beszélgetést a többek között a Művészetek Palotáját és az esztergomi Prímás-szigeten épült ökohotelt is jegyző építész, aki azt hangsúlyozza: messze nem mindegy, hogy az épület működéséhez, és üzemeltetéséhez szükséges energiát milyen forrásból nyerjük. A legprimitívebb módszer, ha energiahordozóként kőolajat, földgázt használunk. Közhely persze, hogy a szél- és vízenergián át a geotermikus energiáig sok mindent alkalmazhatunk ezek helyettesítésére. De vajon nagyobb projekteknél mennyire elterjedt ezen energiaforrások használata?

Ó, fejlesztőm!

- Főleg akkor van erre lehetőség, ha egy irodaház nem bérirodának, hanem székháznak épül, a fejlesztőt pedig érdekli az épület jövője. A Pannon törökbálinti székházánál például arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy 180 darab, 100 méter mélyre fúrt talajszondán keresztül nyerjük a geotermikus energiát, gáz pedig nem is lesz bevezetve az épületben. Ilyenek egyébként a Raiffeisen backoffice irodái is: ők sem a város legjobb pontjaira telepítik irodáikat, ezért megengedhetik maguknak, hogy az épületek jobb minőségben, klímahomlokzattal és talajszondával épüljenek meg. Ma már sokkal többen használnak talajszondát, mint sejtjük: a fejlesztőknél szinte kivétel nélkül el tudjuk érni, hogy legalább az energianyerésben használják ezt a megoldást.

- Nagyobb épületeknél hol lehetne még megfogni az energiát?

- Ezzel kapcsolatban a legnagyobb gond, hogy az amerikai szisztéma miatt rengeteg levegőt használunk fölöslegesen az épületek hűtésére és fűtésére: zárt ablakok mellett a mennyezeten keresztül hideg-meleg levegőt juttatunk a térbe, ami nagy pocsékolás. A föntről iszonyatos sebességgel befújt hideg levegő a magasabb belmagasságú helységekben nem öblíti át a teret, mert a meleg levegő fölfelé száll, és fönt történik csak meg a légcsere. A levegőt emiatt jobb a padlón keresztül bejuttatni, ezért ajánlunk álmennyezetes helyett inkább álpadlós rendszereket. A csőlírákon keresztül falfűtéssel és mennyezetfűtéssel ugyancsak jobban tudjuk temperálni a terek hőmérsékletét.

Ennek oka, hogy az emberek két ponton érzékenyek a hőhatásokra: egyrészt tarkótájékon, másrészt a boka környékén. Ezt a két magasságot már a Nemzeti Hangversenyterem átszellőztetési rendszerének tervezésekor is figyelembe vettük. Ott egy 26 méter magas térben kellett megoldani, hogy a levegő folyamatos melegedés után a fölső emeleteken is megfelelő légállapotban legyen. Ebből a szempontból a sugárzó fűtés nagyon szerencsés, mert általa olyan helyen éri a testet a hő, ahol a hideg- és melegérzet a legfontosabb. Éppen ezért mondhatjuk azt, hogy a felületek kezelése hatásosabb, mint a levegő kezelése. Másrészt, ha a falakat és a mennyezeteket temperáljuk, az üzemeltetési költséget nagyjából az eredeti költség 40 százalékára csökkenthetjük.

- Ilyenkor szokták megkérdezni, hogy mindez mennyibe kerül…

- A fal- és mennyezetfűtéses rendszerek kiépítése 5–10 százalékkal sem növeli a költségeket. A gond inkább az, hogy azoknak a fejlesztőknek, amelyek eladásra építik a házat, ez még így sem éri meg. És itt jön az, hogy mi motiválja egy épület létrejöttét: minden akkor csúszott el, amikor az épület létrejötte a banki tevékenységgel keveredett össze, azaz olyan emberek vágtak bele ingatlanfejlesztésbe, akik több pénzt akarnak nyerni az építkezésen annál, mintha a pénzüket bankban tartanák. A 19. század előtt ilyen jellegű ingatlanspekuláció nem létezett. Ma viszont nem az építés vágya hoz létre egy-egy épületet, hanem egy olyan üzleti megfontolás, ami homlokegyenest szemberepül az környezettudatossággal, a környezettudatos építészettel. Ritka az olyan fejlesztő, mint az esztergomi projektnél: az ottani ökohotel tulajdonosa hosszú távon érdekelt abban, hogy az épület gazdaságosan működjön.