Lakáspolitika nélkül nem lehet választásokat nyerni

Az évek óta gyengülő lakásépítési piacot érzékelve a Társaság a Lakásépítésért Egyesület előre jelezte az idén már jelentős visszaesést, és az évtizedek óta jól működő osztrák modell alapján kidolgozott, a magyar viszonyokra adaptált bérlakás-építési koncepcióval állt a döntéshozók elé. A Társaság által szervezett szerdai kerekasztal-beszélgetésen politikusok jelenlétében röviden ismertették ezt a koncepció.

Évente 40 000 lakást!

A Társaság álláspontja szerint az építőipari volumeningadozásokat egy új, piaci és állami eszközökkel szabályozott bérlakásépítő, bérlakáskezelő szektor tudná leginkább kiegyensúlyozni. Ehhez a nyugati szomszédunknál évtizedek óta működőhöz hasonló elkötelezettségre, és a választási ciklusokon túlmutató szakmai és politikai konszenzusra volna szükség.

Az osztrák bérlakásmodell szerint állami felügyelet alatt álló bérlakásépítő és -üzemeltető társaságok évi 16 ezer lakást építenek törvényben szabályozott módon. A társaságok tulajdonosai között nemcsak a pénzügyi szféra képviselői találhatóak meg, hanem szakszervezetek, pártok és önkormányzatok is. Az állam a bruttó hazai termék (GDP) 1,5 százalékával támogatja e szervezeteket, amelyek mára közel egymillió lakás tulajdonosai és kezelői.

A Társaság által javasolt többéves program céljai, hogy

- épüljön évente legalább 40 000 lakás a jelenlegi lakásállomány pótlására,
- épüljön évente 10 000 minőségi bérlakás,
- készüljön támogatási rendszer a meglévő lakásállomány minőségének javítására és a lakások felújítására,
- évről-évre növekedjék a költségvetés lakástámogatásra fordított összegének reálértéke, és ennek GDP-hez viszonyított aránya közelítsen az európai átlaghoz,
- illetve a program tartalmazzon olyan keretfeltételeket (objektív odaítélési feltételek, adókedvezmények stb.), amelyekkel az építőtársaságok és az önkormányzatok szerepet vállalhatnak a minőségi bérlakások építésében.

Dr. Maráczi Zsolt, az Egyesület elnöke elmondta, hogy az osztrák bérlakás-építési modell magyarországi meghonosításához, és az évi 10 000 bérlakás megépítéséhez 7 milliárd forint kellene évente. A jelen világgazdasági helyzetben állami szintű cselekvési programot kell készíteni, aminek szükségszerű eleme a lakásépítések, az ingatlanfinanszírozás kérdéseinek áttekintése, és a jelenleginél szélesebb állami szerepvállalás meghatározása. Amennyiben erre nem kerül sor, az a lakásépítések számának további drasztikus csökkenését, ezzel együtt gyárbezárásokat, az ipari kapacitások visszafejlesztését, elbocsátásokat, a GDP szűkülését, és a magyar lakásállomány további elöregedését vonja magával, ami később lakásügyi katasztrófához vezethet.

Az elképzelések között szerepel, de pénz az nincs

Horváth Csaba a parlament gazdasági bizottsága lakásügyi albizottságának elnöke a beszélgetésen elmondta, hogy amennyiben a hitelek kamatai 5 százalék alá esnének, a költségvetésben felszabadulna a lakáshitelek kamattámogatására fordított évi 150 milliárd forint, amelyből a magántulajdonú lakások vásárlása helyett a lakhatást lehetne támogatni. Ehhez Magyarországnak minél hamarabb csatlakozni kellene az eurózónához, de erősen kérdéses, hogy az EU gyakorol-e méltányosságot hazánkkal szemben a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel. Horváth Csaba úgy vélte, hogy a magyar 1,2 százalékos GDP-arányos támogatás nem kevés, viszont rossz a szerkezete.

Kérdésre válaszolva Horváth Csaba elmondta, hogy a bérlakás-építési program jelenleg nem szerepel a kormány pénzügyi lehetőségei között. Persze a programjában és az elképzelési között igen, de pénz nincs rá. Az elmúlt években elsősorban városrész-rehabilitációra és a panelprogramra tudtak költeni. Szerinte egy felújított panellakás ugyanazt a komfortérzetet nyújtja, mint egy új építésű.

Modern röghöz kötés?

Herényi Károly MDF-es képviselő úgy véli: igazságtalan, hogy az adófizetők pénzéből a saját tulajdonú lakások megszerzését támogatja az állam, bár a magyar emberek gondolkodásmódja és beidegződéseinek ismeretében érthető, hogy mindenki saját lakást szeretne, és ragaszkodik is hozzá. Ez utóbbi viszont egyfajta modern röghöz kötöttséghez vezet, hiszen egy lakás eladása, és ugyanolyan értékű másik megszerzése szinte lehetetlen feladat elé állítja azokat, akik például a munkaerő-keresletet követve szeretnének másik országrészbe költözni.

Ebből a csapdából azonban csak akkor lehetne kikerülni, ha lenne kifizethető árú bérlakás a piacon, hiszen ha ugyanannyiba kerül a lakbér, mint a törlesztőrészlet, akkor senki sem akar bérlakásba költözni. A képviselő hozzátette: A jelentős mértékű állami lakásállomány komoly befolyást jelentene a bérlakáspiacon, ami az árakat is komolyan befolyásolhatná. Ez megoldást, de legalábbis enyhítést jelentene a hajléktalanproblémára is, ami a régióban Magyarországon a legsúlyosabb. Szerinte az ország nem lehet olyan rossz helyzetben, hogy a tervezett 1400 milliárd forintos gazdaságélénkítő csomagból ne lehetne a Társaság által is javasolt közel 10 milliárd forintot bérlakásépítésre fordítani.