Az energiaárak növekednek a Robin Hood-adó miatt?

Az Országgyűlés 190 igennel 184 nemmel megszavazta, hogy az energiaellátó cégek 8 százalékos különadót fizessenek. De ennél azért sokkal komplexebb a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvény. Túl sok a szereplő az energiaiparban: energiatermelő, elosztó, szolgáltató, állam, önkormányzat. És a végén a szegény fogyasztó, aki csak kapkodja a fejét, mert sokallja az árat, de nem ért semmit. Dezinformációk borzolják a lakosság idegeit. Az állam össze-vissza intézkedik.

Hogy értsük, miről van szó!

A Robin Hood-adó körüli mizériát Balogh Róbert, a Főtáv Zrt. szóvivője egy prezentációjában – akaratán kívül, vagyis nem ezzel a szándékkal – megfogalmazta:
„A fogyasztók szempontjából az ár a „legégetőbb” kérdés. A fogyasztók az árat magasnak találják, egyrészt a saját jövedelmükhöz viszonyítva, másrészt a gázfűtés költségeivel összehasonlítva. Ebből az első tényező szociális kérdés, amellyel nem tudunk mit kezdeni; a második tényező versenyhelyzet kérdése. A távhőt fizető fogyasztó a valós versenyhelyzetnél nagyobb különbséget feltételez a földgáz alapú fűtés javára.”

Tehát van egy akut probléma, hogy drága a távfűtés és korszerűtlenek a lakások, az emberek ellenben szegények, ezért az államnak be kell avatkozni – nem muszáj, de akkor meg jöhetnek az éhséglázadások (ironikus túlzás). Az államnak viszont nincs pénze, ezért elveszi az energiaszektortól. De ott sem mindenkitől. Másrészt viszont az állam az energiaszektorban több szakaszban árliberalizációt vezet(ett) be, ami az előbbi állami beavatkozásnak teljesen ellentmond. És akkor még nem beszéltünk azokról az érvekről, hogy minek adták el a távhőműveket. De azért a Fővárosi Gázművek Zrt.-t is privatizálni akarják, ami még van belőle.

Ismét egy komplex balkáni politikacsinálásnak lehetünk a szemtanúi, egyik oldalról próbálnak nagyon szociálisak lenni, másik oldalról a régi reflex: attól elvenni, akinek még van. De vajon látjuk-e a fától az erdőt, tudjuk-e, hogy melyik energiával foglalkozó cégnek van extraprofitja és melyiknek nincs. Hogy mi a különbség az energiakitermelő és az energiát szolgáltató cégek között extraprofit tekintetében, és hogy a szolgáltató cégnek van-e energiatermeléssel foglalkozó leányvállalata? Állítólag a kitermelőnek van, a szolgáltatónak nincs extraprofitja. De a szolgáltató cégnek is lehet olyan leányvállalata, aki a termelésben részt vesz, ezért nagyon jól járhat. És egyáltalán, mi az, hogy extraprofit? És mi az, hogy tisztes haszon? És mi a kettő között a különbség? És hol húzható meg a határ? Nyilván sehol, de akkor meg hogyan lehet politikailag túlterhelt fogalmakat – mint „extraprofit” – beemelni a gazdaság valódi világába? Ráadásul az állami beavatkozások torz és esetleges volta tovább ködösíti a helyzetet.

A fő baj: az államnak nincs pénze!

A nagy vihart kavart távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvényt a hét elején elfogadta az Országgyűlés. Persze a publikum csak a törvény egyik elemét, az ún. Robin Hood-adót vélte problémásnak, de a bonyolultsága miatt senki sem értette a törvény komplexitását. Pedig a törvény több elemből tevődik össze:

• épület-felújításhoz állami támogatás nyújtandó,

• központi támogatás a lakossági távhőfogyasztóknak,

• az energiaellátókra kivetett különadó biztosítja a támogatások fedezetét (Robin Hood-adó),

• a Magyar Energia Hivatal árfelügyeleti jogosítványt kap a szolgáltatási, valamint a hőtermelők és a szolgáltatók közötti árak tekintetében.

Az biztos, hogy a távhővel működő panelházakkal sok gond van: szerkezeti, fűtési elavultság és energiapazarló rendszerek. Az épületeket korszerűsíteni kell. Mivel az itt élők nagyrészt nem tudják önerőből finanszírozni ezt, hiszen akkor kacsalábon forgó palotában élnének, ezért besegít az állam. Mivel nincs pénze az államnak a fűtéskorszerűsítésre, és az egyes egységek – lakások – egyedi mérővel történő felszerelésére, ezért mástól akarják a pénzt.

Így kerültek szóba az energiaellátók, akik 8 százalékos adót fognak fizetni, az adó alapja pedig a társasági nyereségadó alapja. A törvény szerint az energiaellátók jövedelemadójának 90 százalékát az adott adóév, első esetben 2009. december 20-ig kell majd megfizetni. A törvény 2009. január elsején lép hatályba, és 2011. január elsején hatályát veszti. A törvény hatályának két éves periódusa is esetlegessé teszi az intézkedést, vagyis hosszú távú elképzelésről szó sincs! Az adó 5 csoportot érintene az energiaágazatban: a szénhidrogén-termelő, az olajtermék-előállító és -kereskedő, a versenypiaci áramkereskedő, a versenypiaci gázkereskedő, valamint az 50 megawatt beépített kapacitás fölötti áramtermelő társaságokat. (lásd kiegészítő írásunkat!) Viszont a kivételek közé tartoznak az energiaszektor hatósági áras tevékenységei. Közérthetően: többek között a MOL és az erőművek fizetnek, de az ELMŰ-nek, mivel az energialánc más helyén helyezkedik el, már nem kell. Az állam 30 milliárd pluszbevételre számít, a Magyar Ásványolaj Szövetség szerint azonban a 30 milliárd forintra tervezett összegnek a kétszerese is beszedhető.