Makovecz: moszkoviták hálójában vergődik Budapest

Makovecz Imre szerte a világon zseniális épületeket, közösségi tereket varázsol. Budapesten valahogy nem látni. Véleménye azonban megvan a fővárosról, el is mondta. A közlekedési káoszról, a körgyűrűről, a hidakról, a sosemvolt világkiállításról, a befektetőkről. Amiről meg nem volt értelme beszélni, ott hallgatott.

– Budapest állandóan a politikai viták középpontjában van. Adódik a naiv kérdés: nem lehetne valahogy, valamilyen csoda folytán megegyezni a város érdekében?

– Ha egy olyan politikai játékmezőny van ma Magyarországon, amely körbevesz bennünket, akkor nemigen. Például amikor Budapest elnyerte a világkiállítás rendezésének jogát, akkor az egyik politikai szféra mindent megtett azért, hogy itt ne legyen világkiállítás. Nem is lett.

– Jó, hát a világkiállítás az világkiállítás. De ettől még Budapest Budapest maradt.

– Én Sevillában, egy elmaradott országban átéltem egy világkiállítást, ott tapasztaltam, hogy mi a pozitív hozadéka Andalúziában egy ilyen típusú világtalálkozónak. Hatalmas információ- és pénzkoncentrációt jelent, gondoljunk a jelentős tömeget befogadó új szálláshelyek építésére, a közlekedésfejlesztésre, az energiaellátás modernizációjára, és még sorolhatnám. Ha Budapesten megrendezték volna a világkiállítást, akkor ma Budapest nem így néz ki, ahogy kinéz. Akkor a körgyűrűket meg kellett volna építeni, akkor reggelente be lehetne jönni Budapestre, és este ki lehetne menni a fővárosból. Mert mára már lakhatatlanná vált a város, közel egymillió ember költözött el az elmúlt két évtizedben.

– Ön szerint miért nem kellett a világkiállítás az akkor regnáló elitnek?

– Én csak kérdéssel tudok a kérdésre felelni. A Gellérthegyen két szégyenfolt található. Miért vannak ott? Az egyik a Citadella, amelyet az osztrákok építettek 1849-ben, hogy ágyútűz alatt tarthassák Pestet. A másik a Szabadság-szobor. A második világháborúban a Kárpátok vonulatánál kiépített Árpád-vonalat az oroszok nem tudták áttörni, ezért amikor a románok átálltak hozzájuk, Havasalföldön keresztül, Temesvár felől érkezett az ún. felszabadító 2. ukrán hadsereg. A Szabadság-szobor ezért néz délkelet felé. Azt a szobrot a „sajátosan” balesetet szenvedett Horthy Istvánnak az emlékére készítette Kisfaludi-Stróbl és egy repülőgép légcsavarját tartotta a kezében, de azt a háború után eltüntették, és egy pálmaág került a helyére.