Nem is környezetbarát a napelem? Tények és tévhitek

Sorozatunk legújabb részében a napkollektorok és a hőszivattyúk után a napelemeket vesszük nagyító alá. Nemcsak a kereskedői vagy álszakértői csúsztatások kerülnek terítékre, de a pályázatok és a hírhedt áramvisszatöltés körüli káoszt is igyekszünk rendbe tenni.

A napelem nem környezetkímélő! Ez nem tévhit, inkább állítás, ami lehet igaz is, téves is. Miért lehet igaz? Nos, azt tudjuk, hogy a napelem a Nap sugárzási energiáját alakítja át elektromos árammá, tárolni viszont nem képes azt.

Miért kell akkumulátor?

De hogyan használhatjuk ki a megtermelt áramot így éjszaka? A válasz egyszerűnek tűnik: akkumulátorokkal. Erős napsütésben a napelem általában több energiát termel, mint amennyit ebben az időszakban felhasználunk, napközben ugyanis a legtöbben a munkahelyükön tartózkodnak. A nappal megtermelt áramra délután és este lenne szükség, ezért tűnik kézenfekvő megoldásnak az akkumulátor használata. Viszont ha akkumulátorral tároljuk az elektromos energiát, igaz az állítás, miszerint a napelem nem környezetkímélő. Az elöregedett akkumulátor különösen veszélyes hulladék, és ilyen felhasználás mellett körülbelül 3-4 évente cserélni kell. Ez pedig nem csak környezetszennyező, de drága mulatság is, arról nem is szólva, hogy majdnem a végtelenig kitolja a napelem megtérülési idejét.

Trükkök az áram tárolására

Ezért olyan üzemekben és gazdaságokban, ahol elsődleges szempont a környezetbarát energia-előállítás, rendkívül elmés megoldásokat használnak az akkumulátor helyett. Az egyik ilyen lehetőség az úgynevezett víztornyos tárolás, amelynek során a

napközben termelt fölösleges árammal egy magasan lévő tartályba szivattyúzzák a vizet, majd amikor szükségük van az áramra, leeresztik belőle. A lezúduló víz meghajt egy generátort, amely áramot termel.

Hasonlóan furfangos találmány a sűrített levegős tárolás is. Ennél a megoldásnál a fel nem használt árammal egy kompresszoros generátort hajtanak meg, amellyel levegőt fújnak egy nagyméretű tartályba. Amikor áramra van szükség, kiengedik a túlnyomást, ami meghajtja a generátort, az pedig áramot termel. Ezek a rendszerek körülbelül olyan hatásfokkal tudják az elektromos áramot tárolni, mint az akkumulátor, ám környezetbarát módon. A hátulütő itt elsősorban a magas beruházási költség, ezért – ahogy a bekezdés elején említettük – ezeket üzemek, intézmények vagy nagyobb gazdaságok veszik inkább igénybe.

El is adhatjuk a fölösleges áramot

A lakosságnak is lehetősége van azonban okosan bánni a fölösleges árammal anélkül, hogy lemondana környezetkímélő szemléletéről. A napelem által megtermelt, ám fel nem használt áramot ugyanis nem szükséges tárolni, vissza is lehet tölteni az elektromos hálózatba. Az áramszolgáltatónak kötelessége megvásárolni a visszatöltött lakossági áramot. Amikor pedig a napelem nem képes elegendő árammal ellátni a háztartást, áramot veszünk fel a hálózatból, amiért természetesen fizetünk. A szolgáltató fizet nekünk, ha áramot adunk, mi pedig fizetünk neki, ha áramot veszünk tőle.
Egyszerűen hangzik, igaz? De nem az. A megoldás nem rossz ugyan, ám sajnos ennek is megvannak az árnyoldalai.

A szakértőket is megizzasztja a pályázat

Az a magánszemély, aki elkezd érdeklődni a napelemes rendszerek iránt, villámgyorsan a pályázatok útvesztőjében találhatja magát. Bár sok értékesítő próbálja elmagyarázni az ügyfeleknek a napelem fantasztikus megtérülési feltételeit, a szakemberek egybehangzó véleménye az, hogy támogatás nélkül ma még egész egyszerűen nem éri meg napelembe beruházni. Így hát a laikus vásárló elkezdi böngészni a pályázatokat. Nem mindegy ugyanis, hogy hogyan, mikor és mennyi pénzt kap, ha napelemet szeretne a tetőre.

A ZBR (Zöld Beruházási Rendszer) pályázatról egy pozitívumot lehet elmondani: jó, hogy legalább van. Az igazság azonban az, hogy a nyugati országokban nem vált be ez a fajta támogatási modell. A pályázat egyik fő szempontja az lenne, hogy általa fellendüljön az építőipar, ám a legtöbb európai országban elmaradt a várt hatás, és egyelőre úgy néz ki, mi sem vagyunk kivételek ez alól.

A dolog első komoly buktatója az, hogy rendkívül bonyolult a támogatás igénylése, sok esetben még a szakembernek is el kell gondolkodnia egy-egy kérdésen, nemhogy a laikus beruházónak. Annak az esélye, hogy egy magánszemély egyedül kitöltse a támogatáshoz szükséges iratokat, majdnem egyenlő a nullával, vagyis szinte kényszerítve van arra, hogy pályázatírókat alkalmazzon. A másik hátráltató tényező az, hogy a beruházás költségét állni kell, a támogatást csak az elvégzett munka után kaphatja meg. Magyarországon vajon hányan bíznak abban, hogy valóban sikerül a pénzükhöz jutniuk?

Van jó megoldás! Csak nem nálunk

A támogatás egy másik – külföldön már jól bevált – módja az úgynevezett feed-in tariff, amit itthon leginkább zöldáramárnak hívunk. A zöldáram tulajdonképpen az, amit néhány bekezdéssel feljebb taglaltunk, azaz a rendszerbe visszatáplált áram. Hogyan is működik külföldön ez a támogatás? Nos, Németországban, Szlovákiában, Spanyolországban, Olaszországban – hogy csak néhányat említsünk – a lakossági áram árának körülbelül a háromszorosáért vásárolja meg a szolgáltató a zöldáramot a lakosságtól. Tehát ha például a lakossági áram kilowattórájáért 15 centet kér a szolgáltató, akkor körülbelül 45 centet ad a visszatöltött áramért.

Az árkülönbözetet az állam fizeti meg a szolgáltatónak. Mivel ez hosszútávon jobban megéri a felhasználónak, valamint ezáltal kellőképpen ösztönözve is van arra, hogy minél több áramot töltsön vissza, ez a modell képes volt fellendíteni a napelemek értékesítését és a beruházások számát ezekben az országokban.

Magyar gyakorlat: vegyen drágán, adjon el olcsón

Mi a helyzet itthon? Hiszen feljebb már megbeszéltük, hogy nálunk is lehetőség van az áram visszatöltésére! Nos, Magyarországon a szolgáltató 70-80 százalékos áron veszi vissza az áramot a lakosságtól. Számokban kifejezve ez annyit tesz, hogy ha a szolgáltató 40 forintért biztosítja az áramot, akkor 28 forintot fizet a felhasználótól vett áramért. Meglehetősen nagy a különbség tehát a nyugati és az itthoni modell között. Támogatásunk tehát van is, meg nincs is, és ez a zöldáramról ugyanúgy elmondható.
De mégis mennyibe kerül egy átlagos családi ház napelemes rendszere, és mennyi energiát képes előállítani? Pályázattal együtt mennyi lenne a megtérülési ideje? Megéri egyáltalán belevágni? A jövő héten erről lesz szó.