A penész ott lehet a lakásban akkor is, ha nem látjuk! Hogyan vegyük észre?

A legújabb hazai felmérések alapján arra lehet következtetni, hogy a penészesedés problémája jóval több lakást érint, mint azt korábban gondoltuk. Úgy tűnik, valójában csak a jéghegy csúcsát látjuk. Köhögés, bronchitis, asztma látszólag penészmentes lakásban is előfordul: az ok sok esetben a rejtett penész.

Mind a hazai, mind pedig a nemzetközi orvosi szakirodalomban számos utalás található a penészedés és a légzőszervi megbetegedések közötti erőteljes összefüggésekre. Hazai vizsgálatok szerint a gyermekek körében az idült hörghurutos, illetve az asztmás tünetek 11,8%- ill. 10,7%-a lenne megelőzhető a penészesedés megszüntetésével. Köhögés, bronchitis, asztma azonban látszólag penészmentes lakásban is előfordul: az ok sok esetben a rejtett penész. Fontos, hogy ezzel a kockázati tényezővel tisztában legyenek azok a betegek, és a kezelőorvosaik is, akik a fenti tünetekkel napról-napra szembesülnek.

Rejtett penésznek nevezünk minden olyan penészgombatelepet, amely az épület mindennapos használata során szabad szemmel nem látható módon van jelen. Három fő típusa van, melyet az alábbiakban részletesen ismertetünk.

I. típus: épületelemek, berendezési tárgyak által lezárt térben kialakuló rejtett penészgombatelepek

Többnyire belső burkolatok, belső oldali szigetelés következtében jelentkezik ez a probléma, ezért leggyakrabban gipszkarton mögötti üregekben találkozhatunk vele. A belső oldali burkolatok mögött harmatponti hőmérséklet, tehát páralecsapódás alakul ki, majd megjelennek a penészgombatelepek. Az itt termelődő gombaspórák a kisebb repedéseken, hézagokon át a helyiségek levegőjébe jutnak. Az egészségkárosító hatás igen komoly lehet.

Példaként hozható fel egy könnyűszerkezetes vidéki ház esete, amelyet a tulajdonos saját kezűleg épített és szigetelt le belülről a hálószobai ágy körül. Amikor a tüdőgyógyász kérésére kimentünk a helyszínre, a tulajdonos előrehaladott állapotban volt, súlyos tüdőaszpergillózisos betegségben szenvedett. A penészgomba telepeit a beteg ágya melletti, belső oldali nikecell szigetelés rejtette.

Régebbi bérházakban kialakított irodák, üzlethelyiségek esetén tapasztalható, hogy a belsőépítész a könnyebbik utat választja: a falak hibáinak eltüntetését gipszkarton borítással oldja meg. A beázások, csőtörések, vízszivárgások és akár a penészesedés így már nem zavarja az ott dolgozók szemét. Gyakori a konyhákban, fürdőszobákban kialakított álmennyezet, amely alatt már több négyzetméteres kiterjedésű penészgombatelepet is találtunk. Ennek megfelelően a gomba légköri koncentrációja több mint százharmincszorosa volt az egészségügyi határértéknek.

Rejtett penészesedésre lehet még számítani a padló alatt, a lambéria, falvédő, beépített bútor, hangszigetelés mögött, a beázott szigetelőanyagban, a tapéta alatt vagy a tapétarétegek között. A penészgomba telepek kifejlődését az is elősegíti, hogy ezek a szűk, zárt terek nem szellőznek át megfelelően (nincs működő légrés).

1. ábra: Hangszigetelés céljából felszerelt, belső oldali gipszkartonfal mögött a kőzetgyapot-szálak között kialakult penészesedés (400× nagyítás)

II. típus: mikroszkopikus méretű, rejtett penészgombatelepek kialakulása

Ezzel az alattomos jelenséggel látszólag tiszta, penészgomba-mentes házakban is találkozhatunk. Nedvesség hatására a gombaspórák egy-két napon belül kicsíráznak, majd az épületben lerakódott mikroszkopikus méretű szervesanyag-szemcséken (házipor, fűrészpor, atkaürülék) mikrotelepeket fejlesztenek és sporulálnak. Ekkor a lakás levegőjében már magas szintet érhet el az allergén gombaspórák koncentrációja. A telepek kialakulásához a megfelelő környezetet biztosító porlerakódást gyakran egyenetlen felületek (pl. fűrészporos tapéta felszíne) vagy szűk rések (parkettalécek közötti, beépített konyhabútorok mögötti hézagok) biztosítják.

A mikrotelepek rövid életűek: hamar kialakulnak, de könnyen kiszáradnak. Nyomukban spórák maradnak vissza. Az épület levegőjében ill. a háziporban alapos takarítás vagy és penészgomba-mentesítés után is fennmaradhatnak ilyen gombaspóra-lerakódások. E spórák csak rövid ideig csíraképesek, többnyire már elpusztultak, azonban továbbra is képesek allergizálni.

Egy családi házban allergiás panaszok hátterét vizsgáltuk. Penészesedésnek nem volt nyoma, de a tulajdonos szerint hónapokkal korábban a tető beázott, amit megjavítottak. A lakásban gyűjtött háziporban egy penészgomba spóráit találtuk, ami a korábbi beázás során termelődött. A spóra a lakás bizonyos pontjain, pl. a beépített bútorok mögött nagyobb mennyiségben halmozódott fel.

Másik példaként egy új építésű irodaház esetét említenénk, ahol a garázsban erős penészesedés alakult ki. A mentesítés során még gőzborotvát is bevetettek, ami helyenként a vakolatot is lemarta. A kiváltó okot, a fal nedvesedését azonban nem szüntették meg. Három hét elteltével a falakon még nem látszott szabad szemmel a penészesedés, de a mikroszkópos vizsgálattal ekkor már ki lehetett mutatni, hogy a látványos kezelés csak átmeneti eredményt hozott, és a gomba máris fejlődésnek indult. A levegőben határérték feletti volt a spóraszám.

Nedves lakásokban a házipor kiváló táptalajt nyújt a mikrotelepek kialakulásának.

Egy szépen felújított bérházban erős penészszagra panaszkodtak. A falak gipszkarton burkolata és a galéria éppen csak elkészült. A falakon és a bútorok mögött még az alapos takarítás után is maradt némi fűrészpor. A penészgombák a parányi, pár száz mikron méretű fűrészporszemcséken jelentek meg.

2. ábra: Rejtett penészesedés mikrotelepekkel. a: porszemcsén, b: atkaürüléken, c: hajszálon, d: fűrészporszemcsén (b, d: 400, a, c: 600 × nagyítás)

III. típus: szín alapján rejtett penészgomba telepek („láthatatlan penész”)

Meglepő módon teljesen tiszta falfelületeken is kialakulhatnak szemmel nem látható, de nagy kiterjedésű penészgombatelepek. Legtöbbször fehér falon növekvő fehér telepszínű penészgombáknál tapasztalható (pl. Acremonium és egyes Aspergillus ill. Penicillium-fajok). A kiváltó ok többféle lehet: páralecsapódás, építési-, eső- és talajvíz eredetű nedvesedés. Előfordulhat magában vagy jól látható, pl. barnás színű penészgomba-fajok társaságában, ilyenkor a fertőzött falfelület méretét nagyságrendekkel alábecsülhetik azok, akik csak szabad szemmel mérik fel a fertőzöttség mértékét.

Példaként említenénk egy régi bérház földszinti lakását, ahol csőrepedés miatt nedvesedett a fal. A falon penészesedésnek nyoma sem volt (3. ábra), viszont a laboratóriumi vizsgálatunk igen erős penészfertőzöttséget mutatott ki.

A „láthatatlan penész” jelenléte általában megdöbbenti a lakókat. Valószínűleg főként ennek a jelenségnek köszönhetően becsülik alá a penészesedés okozta egészségkárosodás gyakoriságát a lakók által kitöltött kérdőívekre alapozott tanulmányok.

3. ábra: A „láthatatlan penész”: fehér színű fűrészporos tapéta felületén szabad szemmel nem látható a fehér színű Aspergillus-fertőzöttség (a penészgombát a piros négyzettel jelölt területen mutattuk ki).

A rejtett penészesedés kivizsgálására érdemes aerobiológus szakember segítségét igénybe venni. A vizsgálat során a levegőből, a felületekről és a háziporból gyűjtött minták elemzésével ki lehet mutatni a rejtett penészesedést, azonosítani lehet a gombát, a gomba fertőzőképességét, valamint légköri koncentrációját, ezáltal meg lehet állapítani az egészségi kockázat mértékét is. A kivizsgálás másik módja természetesen a gipszkarton, a tapéta vagy más elemek feltárása, ami amellett, hogy jelentős bontási és javítási költséggel jár, veszélyes is: a fertőzött épületanyagok megbolygatásával nagy mennyiségű kórokozó, ill. allergén gombaspóra kerülhet a levegőbe.

Dr. Magyar Donát

aerobiológus