[2009.02.04. 22:39]

– Jelenleg hány tagjuk van és hányan jelezték csatlakozásukat?

– Ebben a pillanatban éppen 70-en vagyunk. Kb. 100 000 ember érintett az ügyben, tehát már csak 99 930-at kell megtalálnunk. Itt jegyzem meg, mivel még nem vagyunk formális szervezet (egyesület), hogy a saját nevemben tudok nyilatkozni, bár minden lépésemet egyeztetem a társaság aktív tagjaival, pl. internetes szavazásokkal.

– Mi lenne Önök szerint a megoldás? Hogyan kellene módosítani a vonatkozó törvényi előírásokat, illetve a PSZÁF-döntést? Egyáltalán mit kellene kezdeni a nyílt végű ingatlanalapokkal?

– Mivel azokról mára már bebizonyosodott, hogy "gyári hibásak", sokkal tisztességesebb és közgazdaságilag racionálisabb lenne, ha átalakulnának zárt végűvé – persze úgy, hogy minden olyan befektetővel, aki nem bízik egy ilyen konstrukcióban, vagy nem kívánja ilyen hosszú időre lekötni a megtakarítását, tisztességes árfolyamon elszámolnának. A tisztességes árfolyam minimuma az lehetne, amennyit a befektetési jegyek a november 7-i felfüggesztés előtt értek. De mi azt gondoljuk, hogy ez a minimum nem ébresztene elegendő bizalmat a zárt végű alapok iránt – ahhoz legalább olyan árfolyam kellene, mintha november 7. óta semmi nem történt volna. A módosított törvényi előírásokkal – amelyek jelentős részét alkotmányellenesnek tartjuk – az a fő baj, hogy visszaható hatályúak, azaz a korábbi befektetésekre is alkalmazhatók. A mi véleményünk szerint ezeket az új szabályokat csak a hatályba lépést követően eszközölt befektetésekre lehetne alkalmazni. A Banki Károsultak Önvédelmi Szövetsége közleménye



– Hogyan módosítanák azt a gyakorlatot, hogy a bankok ne hozhassanak egyoldalú döntéseket?

– A bankok mind a hitel-, mind a befektetési kapcsolatokban sokszor egyoldalúan módosítják a szerződéseket. Ez a mi véleményünk szerint abszolút mértékben kimeríti a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmazott tényállását. Persze lehetnek olyan nem várt körülmények, amikor szükséges lehet egy szerződés módosítása, de ehhez mindkét fél akarategyezősége szükséges. Azaz a bankoknak megfelelő tájékoztatást és időt kellene biztosítani ahhoz, hogy az ügyfél eldönthesse, elfogadja-e a módosítást. Ez persze egyes esetekben a bankok számára gazdasági hátránnyal is járhat. És ez a lényeg: nincs rendjén az, hogy a bank minden helyzetből nyertesként jön ki, az ügyfél meg sokszor vesztesként.

– "A kisbefektetők kiszolgáltatottságát tovább fokozza, hogy az ingatlanalapokba fektetett megtakarításaikhoz nem a pénz felvételének napján érvényes árfolyamon, hanem a kiadás napján számított - azaz 90 forgalmi nappal későbbi - árfolyam alapján juthatnak hozzá." – mondják Önök. Mekkora különbség lehet a két összeg között?

- A legtöbb alap – szerintünk indokolatlanul, pusztán piacbefolyásolási okokból – jelentősen leértékelte az ingatlanportfólióját, ami szöges ellentétben áll azzal, hogy novemberben még azt kommunikálták, hogy minden rendben van, az ingatlanok értéke és hozamtermelő képessége kifogástalan. Eddigi tapasztalatok szerint a leértékelés meghaladta a húsz, néhány kisebb alapnál a harminc százalékot is. Mivel az alapok felfüggesztés előtti évesített hozama 7-8% volt, látható, hogy változatlan hozamtermelő képesség mellett két-három év is kell ahhoz, hogy az árfolyam elérje a felfüggesztés előtti szintet. Ebből az is látszik, hogy a leértékelések által okozott veszteség nem csupán a hozamot, hanem a tőkét is érinti. Ezen csak az változtathat, ha az ingatlanok a korábbi értékeltségi szinten kerülnek elszámolásra.

– Önök 100 ezres nagyságrendet jelöltek meg, ez mekkora összegű megtakarítást és veszteséget jelenthet?

– Mivel a legutolsó ismert adat szerint az ingatlanalapok vagyona még a jelentős tőkekivonás után is csaknem négyszázmilliárd forint, az előző válaszból látható, hogy a veszteség a jelenlegi értékeltség mellett százmilliárdos nagyságrendű.

Izgalmas történetük, másokat is érdeklő problémájuk, ingatlanokkal kapcsolatos kérdésük van? Ha igen, küldjék el nekünk a foszerkeszto@ingatlanmagazin.com címre!